Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Vízválasztó

2009-05-16

2009.május 10. A vízválasztó. A történelem kereke, most fordult új irányba.

Hányszor, de hányszor tettem fel a kérdést tanítónknak, Jóska Bátyánknak (Molnár V. József) és más Tisztelt mesterünknek: mikor kezdődik a változás, mikor fordul meg a magyarok csillagának járása? Ha itt lesz az ideje majd eljön, nem tudhatjuk pontosan mikor, de közeleg – mondták. Majd szétvetett a kíváncsiság és a méreg, hogy miért nem tudhatjuk pontosan. Hogy igazítsuk így magunkat a jövő felé? Most már tudom. Hála a Teremtőnek, megengedte, hogy tudjam. Érdemes és elmondhatatlanul nagy dolog hinni a Magyarok Istenében. A tudást kaptam cserébe, ajándékba tőle. Cserébe? Micsoda hülyeség! Nem cserébe, hanem iránytűűl, hogy tudjam mit kell tennem, tennünk. Istenem, köszönöm a bizonyosságot. Tudom, iszonyatos kor jön, de minden tragédiát segít majd viselni a tudat: megfordult a világ kereke és új irányt vett.

Porszemnyi dolog történt egy kis országban vasárnap. Pécsett polgármester választás volt, s nem a regnáló hatalom győzött. Mégis ekkor és ezzel fordult új irányba a világ. Mint a világító torony lámpája jelez, vagy mint egy vízválasztó vonal viszi másfelé a vizeket. Eddig így folytak a világ ügyei, innentől az új irányba. Eszembe jut Julius Ceasar, mikor átlépte a Rubicont. Tudta a kocka el van vetve, azzal hogy katonáival átlépte Róma határát jelképező folyót, megváltozik a Birodalom és az ismert világ történelme.

A pécsi választás ennél sokkal jelentősebb, hiszen innentől az egész modern kori emberiség története fog más mederben folyni. A dolgok természete szerint az új ér először szinte észrevehetetlen, de mire az óceánhoz fog érni hatalmas, mindent átalakító erővé válik. És igen, most már tudom, igazat mondtak Pio Atya, a tibeti szerzetesek, a nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője, a Dalai Láma. A folyamat elkezdődött, a csodálatos sors, melyet megjósoltak nekünk elindult.

A magyarság megtette első lépését a világot átformáló útján.

Pedig mindent megpróbáltak megtenni eltüntetésünkre, de elkéstek a ma inkvizítorai. Lejárt idejük. Végre lelkem megnyugodott, s tisztán, megkönnyebbülten nézek előre. Minden megpróbáltatás csak erősíteni fog, hiszen tudom, most már van értelme. Köszönöm a látást Uram.

S most apróban az, ami történt. Gyurcsány – e csótány – el, Bajnai be. Súlyt a pénzvilág bárdja. Most a húsba, januártól majd a csontba. A pécsi választás azonban jelzőtűzként világít. A hatalom bedobta leg ember-arcúbbnak tartott alakját, Szili Katalin. A szirén legszebb hangján énekelt miközben eltakarta szirén voltát, és minden csábító bűbájt bevetett. Csakhogy az evezőnél ülők már tudták, milyen veszedelem vár rájuk. Minden különösebb hűhó nélkül elővették a füldugót és elhajóztak mellette, biztonságosabb vizek felé.

Mondhatjuk máshogy is. Kijózanodott a többség. Pedig csak hétfőn szavazták meg a megszorításokat, de tudták az emberek: meg fogják tenni. Döntő vereséget (kétharmados) mértek 20 év, vagy inkább 60 év politikájára. Csendben. Szinte észrevétlenül. Olyan volt most Pécs, mint 56-ban Budapest. Megrendítő erejű. Érzem a szocialistákon, megértették. Pedig mit meg nem tettek a győzelemért, hogy a változás be ne következhessen! A legszimpatikusabbnak tartott politikusukat, egy nőt indítottak. Aki kicsit kilógott a fősodorból. Olyan, kicsit ellenzéki volt. Elhagyták az MSZP-re emlékeztető jegyeket, mintha nem is oda tartozna. A választási csalások sorozatát követték el, de mindez már kevés volt. A hályog közben lehullott a szemekről. Ha tisztán lát az ember, nem téveszt irányt. A kétharmad már nem. Nem a júniusi választás lesz a döntő, mint ahogy a politikusok és a politológusok gondolták. A pécsi volt az. Már eldőlt minden. Ráadásul helyi képviselő választás is volt a pécsi 8-as körzetben. A kormány oldal báránybőrbe bújtatta jelöltjét. MDF-est támogatott az MSZP és az SZDSZ is. Azzal számoltak: rájuk az elpártolók úgy sem szavaznának, de a magát középnek kinevező MDF talán vonzóbb lesz. De az álcagúnya már lukasabb volt a szitánál, meg kilógott alóla a lóláb is. A jelölt csúfosan megbukott, győzött a Fideszes. Három párt támogatása sem volt elég a kormánypárti győzelemhez. S még egy pofon is jutott a végére: az önállóan induló „Jobbik”-os a nagy baloldali erődben 10%-ot ért el. A letűnő kor „vitézei” totális vereséget szenvedtek!

A színfalak mögött ekkor megindult a legalattomosabb folyamat, az erózió. Kívülről szinte semmilyen változás nem észlelhető. Azonban egyszer csak előtűnik az alapkőzet. Nem marad a termőtalajból semmi. Részei elválnak egymástól és messze sodródnak az összetartó erő megszűntével. Ez az erő a hatalom biztos tudata volt. Na, ez vált kámforrá Pécsett. Ma, szerdán már azt tudják biztosan, hogy a hatalom homokká vált a kezükben, melyet minél erősebben szorítanak, az újjak között annál több pereg ki belőle. Tudják, itt a vég. Görcsösen szorítják, mert a reflex még működik. A júniusi EP választások után nyitják majd csak ki a kezüket megnézni, mennyi maradt benne. S abban a pillanatban a maradékot is kifújja belőle a szél. Ekkor már csak a katonai megoldás maradna, de már nincs katona se.

De ne legyenek leányálmaink. Az új hatalom széke alá a bombát addigra elhelyezik, mint 1990-ben. A különbség csak az lesz, hogy kétszer ugyanazt a játékot nem lehet eljátszani, hiába szeretnék. Ezt azonban mi is tudjuk, és nem fogunk besétálni a csapdájukba. Addigra meg fogja érteni az ország többsége: szabadságát csak harc árán nyerheti el. Meg fog érte küzdeni.

A bomba összeszerelése már folyik. Senkinek ne legyenek kételyei. A külföldi beszállítók és az elhárítás már dolgozik, hogy mire kell, készen legyen. Nem véletlen, hogy „állami segítséggel” nemzeti érzelmű szervezetek létre hozása folyik, munkájukat fedetten segítik. Tudniuk kell addigra, hogy kik a legveszélyesebb ellenfelek. Egyet azonban nem tudhatnak előre, az csak az adott pillanatban derül ki. Kit hoznak a harcok a felszínre. Azt ugyanis csak a helyzet hozza majd cselekvő képes állapotba. Így az egész felkészülésük fölösleges. Nekünk jó, mert közben egyre több embernek nyílik ki a szeme, s látja meg a valóságot. Segíthetik a hatalom bitorlóit bárhonnan is – az USA-ból, az EU-ból, Oroszországból, vagy mit tudom én, honnan még. Küldhetnek majd katonákat is. Mindegyiknek lesz hivatkozási alapja, s meg is fogja tenni, de ez csak egyben fog segíteni: a konfliktus kiszélesedésében. Ez pedig maga alá fogja gyűrni az amúgy is száz sebből vérző modern korinak mondott civilizációt. Mivel ezt képtelenek belátni, meg is fogják tenni. A többit pedig megteszi a háborúk miatt összeomló gazdaság, valamint a természet. Róla se feledkezzünk meg: pusztító hadjáratai már elindultak erősödő viharok, éhinségeket okozó aszályok, fölcsuszamlásokat előidéző esőzések stb. formájában. Egyre borzalmasabb károkat okozva.

Egy figyelmeztetés mindenkinek: akinek ránk fájt a foga bármikor is, megkeserülte. Mi megmaradtunk. Mi túléltük Meiotisz mocsarait is, hova nem mert utánunk jönni senki. Most is meg fogjuk találni a megoldást!

Tisztelt barátaim, olvasóim!

Derűvel nézek az elkövetkezőkre. Nem azért, mert nem lesznek megpróbáltatásaink, hanem azért, mert ami ez után történik, már egy értelmes, emberibb kor irányába mutat, halad. Vége a magyarság lefelé irányuló korszakának, s visszatérünk eredeti önmagunkhoz. Új irányt szabunk a világnak. A helyes értékítélet ott szunnyad génjeinkben. Életre kel, hiszen egyre többen szabadulunk meg a ránk erőltetett életformától és gondolkodásmódtól. Ha szabadon járatjuk gondolatainkat és így magunkat adhatjuk, szebbek és szabadabbak lesznek napjaink. Olyan dolgokra leszünk képesek, melyet magunk sem gondoltunk volna. Sok évezred tudása szunnyad bennünk, engedjük feltörni legmerészebb elképzeléseinket. Mindent megállíthatunk és mindent elérhetünk, csak hinnünk kell magunkban. A magyarok Istene segítsen ebben mindannyiunkat.