Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Vészterhes idő közelít

2008-02-24

Vészterhes idő közelít. Nem akartam írni. Többször mondtam magamnak, hogy nem, de valami a gép mellé kényszerített. Nagyon nem szívesen, de leírom, mert bennem marad, szét fog feszíteni.

Komor fellegek árnya húzódik fölénk. Nem téli, havat hozó, mint aminek lenni kéne. Az hasznos lenne, nem úgy, mint a februári április. Kibillent az idő a maga kerekéből. Havazás kéne, nem + 18.

Úgy mennek a dolgok köztünk is, mint amilyen az időjárás. Egyre bolondabb, egyre veszélyesebb, egyre rosszabb. Kint voltam a telken szőlőt metszeni. Száraz a föld. Ugyanaz lesz, mint tavaly. Vagy még rosszabb? A nagy szárazság miatt sokkal kevesebb venyige lett. Jövőre lesz-e mit metszeni, vagy már az idén fogunk, csak egymást?

Vészterhes idő közelít. A szocialista diktatúra - igen, a hazaira gondolok - megtette az utolsó lépést a teljessé válás felé. Képviselőik elfogadták a gyűlöletbeszédről szóló törvényt. Mindenkivel szemben. A többi párttal és saját népükkel szemben. Mint korábban írtam, előző ténykedésük a fogalmak, a nyelv kiforgatása eredeti jelentésüktől való megfosztása volt "munkájuk gyümölcse" (több biztosítós illetve több pénztáras rendszer). Logikusan a mostani törvénynek kellett következnie. Hivatalosan a gyűlölködő beszéd ellen szól, ha az nép illetve társadalmi csoportok ellen irányulóról szól.

Vajon mennyi időbe telik nekik majd e törvényt kiforgatni eredeti jelentéséből, és a szólásszabadság eltörlésére használni? Egy évbe, egy évszakba vagy egy hónapba?

Szerintem pont annyiba, mint amennyi idő múlva kitör a kormánnyal szembeni elégedetlenség és lázongás. Aki csak meg mer szólalni a hatalom ellen, az egyszerre mind, "gyűlöletbeszélő" lesz. A hatalom, a kormány, a szocialisták, mint társadalmi csoport mostantól védettek. Minden nem tetsző kritika átminősül gyűlöletbeszéddé. El lehet vinni. Fogva lehet tartani. S meg is érkeztünk az új Rákosi korszakba!

Szólásszabadság helyett:

kuss!

Legalább addig fogva tudják tartani vagy félelemben, a szabadon a hatalom ellen szólókat, amíg az Alkotmánybíróság harmadszor is hatálytalanít. Kétszer már megtette. De mennyi idő kell majd hozzá? Egy nap, egy hét, egy hónap, egy év?

Előfordulhat az is, hogy az újabb eltörlő határozatra, a miniszterelnök azt válaszolja, mint egy korábbi egy másik kérdésre:

Na és?

És egy sikeres népszavazás után? Mi lesz, ha azt mondja, hogy

Na és?

Elszakad-e a cérna, vagy masírozunk még két évig a diktatúrában, elérve a hitleri, majd a sztálini mélységet? Demokratikus eszközeink ugyanis csak a diktatúrába érkezést tették lehetővé, meg teszik lehetővé ez után is.

A baj nem jár egyedül - szokták mondani. Nap, mint nap derül fény újabb és újabb csalásokra, sikkasztásokra, zsarolásokra. Mára egyértelművé vált: egy velejéig romlott országban élünk. a kapzsiságnak nincs határa. A háború után a kommunisták erővel - természetesen törvényes úton - elvettek miden magántulajdont. A rendszerváltás után fondorlattal - természetesen törvényes úton - a spontán privatizáció bevezetése és a kárpótlási jegyek megszerzéséve segítségével az államosított vagyon nagy része a szocialistának átkeresztelt kommunisták zsebében kötött ki. Az új tulajdonosi program meghirdetésével - természetesen törvényes úton - a maradékot is be akarják söpörni az új, szocialista polgárosodás nevében. (Megint a nyelv és a fogalmak kiforgatása, de itt már eljutottunk a fából vaskarikához.)

Mindezt akkor, amikor az Unióban egyedülálló "eredményt" produkáltak szocialistáink és szabad demokráciát rabló segédcsapataik. A párját ritkító eredmény: az egész nép időutazásban vett részt. Visszaröpítettek bennünket a múlt századba, 1978-ba. A pannon puma megköszörülte körmeit és nagyot ugrott, csak az irányt tévesztte el. Körülöttünk mindenki jobban él, mint korábban. Nem is csoda, hogy a legújabb kutatások szerit a magyarokat érdekli legkevésbé, ami körülötte folyik, és többségük nem hisz senkinek. Önvédelmi mechanizmusunk így működik, lassan csak belső világunk érdekel.

Pedig nem árt kifelé is figyelni. A nagyvilágon is vészterhes felhők gyülekeznek. A közelben is. Mily szép is, ha egy nép kiharcolja függetlenségét, de a Balkán már hozott két világháborút is, s lehet, hozza a harmadikat is. A világ is, Európa is megosztott az elismerés terén. Szerbia nemzeti tudatát rombolják ősi földjük elvesztésével. A szerbség Koszovóban született meg.

Az Egyesült Államokat maga mögött tudó állig felfegyverzett Koszovó helyett máson fogják kitölteni bosszújukat. Gyenge ellenfelet keresnek, s már kóstolgatnak is bennünket. Követelik a nemzeti kisebbségek - így a szerbek - parlamenti képviseletét. Egy mindig is utált országba - belénk - fognak belekötni. A mögöttünk álló Unió megosztott és így határozatlan. Az szerbeket támogató Oroszország újra erős, s csak az alkalomra vár, hogy katonai erejét bemutathassa. Ráadásul az energia-fegyver is az ő kezében van. Az Európai Unió kénytelen lesz meghátrálni, orosz gáz nélkül összeomlik gazdasága. Történelmünk során soha nem védett meg bennünket Európa, mindig mi védtük meg őt. Elvesztésünk csak resztli lesz számukra. Leírnak bennünket, mint a selejtet szokás. Lehet, hogy még meg is könnyebbülnek. Úgy is szálka voltunk mindig a szemükben.

Ha megmarad a Gyurcsány-Kóka banda, még képesek lesznek valami kiegyezésre a szerbekkel a kárunkra. Ezek egy kis haszon reményében mindenre képesek, hiszen ma is csak a pénzt képviselik és nem minket. Vajon hány megyét adnának a "békéért" cserébe?

Na, abbahagyom. Túl feketék e fellegek. Csak az a baj, hogy hiába hessegetem, nem mennek el felőlünk.

Ha nem megyünk el szavazni önnön védelmünkre, és nem győzünk elsöprő erővel, itt maradnak a fellegek, s elborít bennünket a sötétség. Akkor azonban itt nem lesz irgalom senkinek. A harc elkerülhetetlen, s ha nem segítünk magunkon, Isten sem segít meg bennünket. De akkor nem is érdemelnénk meg.