Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Út a harmadik évezredig

2008-10-3

Az írás az Attila Király Népfőiskola egri előadásának bővített változata.

Előre bocsájtok egy általános érvényű szabályt, mely az élőlényekre és a társadalmakra is érvényes: mindegyik egy életgörbét ír le, mely úgy néz ki, mint a teve púpja. Születésekor a nulla pontról indul, emelkedése egyre erősödik, majd a maximum pontig átvált lassuló növekedésbe. Itt éri el teljes fejlettségét, a kiteljesedést. Innen egy ideig lassan esik a görbe, majd erős lehajlásúvá válik. Ez a leépülés időszaka. A végén újra lassulva eléri a nulla pontot, azaz megszűnik létezni, elmúlik. Tulajdonképpen egy sinusgörbe tengely feletti szakasza. Természetesen lehet ez lapos, kiugró, torzult, stb. de mindig a fenti jellegzetesség szerint alakul. Ennek figyelembe vételével nézzük a történelmet.

A szokásossal szemben más alapra helyeztük történelmi-társadalmi vizsgálódásunkat, s így a következő csoportosítás adódik:

Ősiség - természet alapú

Sumer
Fönícia
Athén
Közép-Amerikai Kultúrák: pl. maja
Húsvét- Sziget

Birodalmak - nemzeti, vagy hit (idea) alapú

Római Birodalom
Oszmán Birodalom
Német-Római Császárság
Szovjetunió
USA
EU

Láthatatlan uralmak - pénzalapú

Jóléti társadalmak - kormányok feletti, azoktól független szervezetek
Globalizált társadalom - kormányokat, a világot irányító, ismeretlen személyek

Fenntartható - ősmagyar alapú

A természettel összhangban élő.

Az ősiségi társadalmak közös jellemzője, hogy kedvező adottságú helyeken alakultak ki.

Sumér társadalom, kultúra kifejlődésének alapja a Tigris és az Eufrátesz völgyének termékeny földje. Az első városok a deltavidékhez közeli régióban jöttek létre (Úr Uruk környéke). A természet bősége termelés nélkül is lehetővé tette a lakosság létszámának növekedését. A későbbi öntözés lehetővé tette a mezőgazdasági termelést, mely a korábbiaknál még nagyobb gazdagságot teremtett. A létszám is ennek megfelelően tovább nőtt. Az időjárás egy idő után azonban megváltozott. A mesterséges öntöző rendszer használata és a terület szárazabbá válása együtt, a felhalmozódott só kicsapódásához vezetett. E miatt lecsökkent a termés mennyisége. Új földeket kellett művelésbe vonni (a települések körül), majd mikor ez már nem volt lehetséges új településeket kellett létrehozni. Így egyre följebb kúszott a régió. A terjeszkedés határát elérve is ugyanezen folyamatok játszódtak le. Azonban I. e. 1800 körülre 40%-kal csökkent a megművelhető területek nagysága. A Sumer társadalom a hanyatlás időszakába lépett. Kevesebb élelmiszer, kevesebb pap, katona és szolga. A városállamok társadalma összeomlott és a feledés homályába veszett.

Fönícia

A Földközi-tenger keleti partján lévő városok - a jó feltételeknek köszönhetően - olyan fejlődésnek indultak, hogy a létszám növekedését lényegesen meghaladó termény és termék előállítására voltak képesek. A hajózás lehetősége adott volt. A libanoni cédrus erdők kivágása hajóflotta építését tette lehetővé. Fejlődésük csúcsán igen nagy gazdagságra tettek szert, melyet a tengeri kereskedelem biztosított. A bajt és a hanyatlást az erdőségek kipusztítása hozta. Erdők hiányában megváltozott a mikroklíma, szárazabbá vált az éghajlat. Új hajók építésére nem maradt elég alapanyag. A környezet átalakítása, rombolása végül a városok jelentőségének csökkenéséhez vezetett. Uralmuk megszűnt.

Athén

Athén és a görög városállamok felemelkedése és hanyatlása hasonló okok miatt történt. Külön azért szólok mégis róluk, mert az európai kultúra szülőhelyének tekintik. A fennmaradt alkotásoknak ma is nagy hatása van. Mindegy, hogy a szobrászatra, építészetre, matematikára, vagy filozófiára gondolunk.

A mai gazdasági guruk szerint csak nagyüzemi méretekben lehet eredményesen termelni és annyi plusz értéket előállítani, hogy a kultúrára is fordítani lehessen. Szerencsére a görögök nem ismerték őket. Ugyanis legnagyobb városaik - fénykorában Athén is - maximum 50.000 - 60.000 fős létszámot értek el. Ha tudják, amit a maiak, neki sem mertek volna állni az Akropolisz építésének.

Közép-Amerikai kultúrák

Általános jellemzőjük, hogy kifejlett szintjük fantasztikus tudásról tett tanúbizonyságot. Ha csak az építészetüket vagy csillagászati ismereteiket nézzük - például a majákét - ma is példaképnek állíthatjuk őket. Még is szinte az egyik pillanatról a másikra eltűntek. Az alapvető problémát itt is a természeti környezet emberi megváltoztatása jelentette. A növekedő élelmiszer igény kielégítésére új mezőgazdasági területekre volt szükségük. Ezért rendre ki kellett irtani a közelükben található őserdőt. Azonban ennek a dzsungelnek volt köszönhető a gazdálkodáshoz szükséges mennyiségű csapadék. Amikor az irtásterületek elértek egy bizonyos nagyságot, az esőzés kritikus szint alá süllyedt. A mezőgazdaság és az élelmezés összeomlott. Mire a spanyol hódítók odaértek, már újra a dzsungel volt az úr, nem az emberek, akik szinte nyomtalanul eltűntek.

Húsvét-sziget

Csendes óceán. Mára az egész egy kopár földdarab, egy kialudt vulkán és néhány barlang. Története kicsiben példázhatja az emberiségét is.

A sokáig lakatlan sziget és néhány sziklaszirt a Csendes óceán közepén, a Baktérítő magasságában helyezkedik el. Klímája igen kellemes, szubtrópusi. Ennek megfelelően élővilága dús lehetett. Természeti gazdagságát az biztosította, hogy minden más helytől legalább 2000 km választja el. Területe 166 négyzetkilométer.

Az emberek kis csoportja véletlenül került ide, mert a sziget távol esik a tenger és széláramlatoktól. Megtelepedtek. A sziget rendelkezet minden adottsággal, mely az életben maradáshoz kellett. Ellátta az embereket élelemmel: gyümölccsel, hallal, édesgyökérrel. Hajó és házépítéshez fával. A kis közösség szaporodásnak indult és elérte a 15.000-es létszámot. Ez a népesség robbanás azonban a katasztrófa előidézője lett. A házakhoz, hajókhoz, híres kőszobraik szállításához és a mezőgazdasághoz szükséges terület nyeréséhez felhasználták az erdőségeket. Azaz kiirtották. Ez elementáris változást hozott. Az esőzések az erdőmentessé vált terület talaját erodálták, lemosták, mely a növényzet pusztulásához vezetett. Alkalmatlan lett a terület földművelésre is. Már nem lehetett vadászni sem, eltűntek a madarak és az emlősök is. Csónakokat sem tudtak építeni a halászathoz, mert kivágták az utolsó fát is. Egy paradicsomi szigetből 600 év alatt az éhség szigetét idézték elő. Átköltözni nem lehetett sehova, 1680 körül belháború tört ki, mely végül kannibalizmushoz vezetett. A külvilági felfedezők már egy primitív körülmények között vegetáló kis közösséget találtak. Értetlenül álltak egy talány előtt, vajon kik csinálhatták a csodálatos kőszobrokat, és hogy juttathatták el azokat a tengerpartra.

A fenti civilizációk közös jellemzője a természeti alapon állás. Fejlődésük a természeti értékek kihasználásán alapult. E "városállamok" a hatókörükben levő területek értékeit tudták elvenni, kihasználni. Nem tudták azonban megérteni és megoldani azt a problémát, melyet a fő természeti adottság felhasználása és így megszüntetése okozott. Kultúrájuk kialakulása alapfeltételének felélése bukásukhoz vezetett.

A Birodalmak túlléptek az előző problémán. Közös jellemzőjük, hogy természeti határaikon túl tudtak terjeszkedni. Már a Római Birodalom megtalálta az ellenszert, a folyamatos területi bővülést. Ezt olyan sikeresen tette, hogy a római hét domb határát - ahol kialakult a latin kultúra - ki tudta terjeszteni a Földközi tenger teljes vidékére. Ennek egyik alapfeltétele a hatalmas úthálózat volt, mely lehetővé tette a hírek, az élelmiszer és a hadsereg gyors áramlását. Ők sem menekülhettek azonban az életgörbétől, csak pusztulásuk oka más volt. A hatalmassá vált államszervezetet már képtelenek átlátni és hatékonyan üzemeltetni. Az irányításra kiépült óriási bürokrácia minden birodalom jellemzője. Az első, a fejlődési szakaszban a feladatmegosztás - szervezeti bővülés - segíti a problémák gyors, szakszerű megoldását. Amikor a csúcsponton átlendülnek, a rendszer már túl bonyolult. Fölösleges elemek kerülnek beépítésre, túlszabályozás történik. A részletkérdések kerülnek előtérbe, a fő veszélyek el sem jut a döntéshozókig. Kialakul egy gazdag, belső világot élő, a természetes élettől elszakadó, de a döntéseket kézben tartó hatalmi központ. A valódi érték már nem szempont a kiválasztódásnál, pedig a külső kihívásokra csak az alapján lehet érdemi választ adni. A saját hatalmi központjába visszahúzódott vezető réteg nem látja, hogy a népvándorlás problémája más, mint egy-egy tartomány lázadása. Az Oszmán Birodalom belső intrikái miatt nem látja át a körülötte megváltozott világ új jellemzőit. A Német-Római Császárság nem tud mit kezdeni az ipari forradalom és a felvilágosodás miatt megváltozott körülményekkel. Nem értik, hogy mi a fő feladat. Az orosz cár birodalma a világ leghatalmasabb területére terjedt ki. Az uralmat váltó szovjetek hiába hoztak létre új hatalmi gépezetet, a gyors bürokratizálódás itt is elkerülhetetlen volt, hiszen túl nagy volt a méret. Képtelenek voltak átlátni, hogy fegyverrel nem lehet győzni a gazdasági versenyben. Az USA, az újonnan alakult EU vezetői és bürokratái sem képesek meglátni a jelen problémáit. A túlzott jólét és bonyolult döntési rendszer (tagállamok, parlamentek, szenátusok, főhivatalok) szövevényei között elvész a tényleges probléma. Halálra is vannak ítélve, mint a korábbi birodalmak.

A megoldást a láthatatlan hatalom, a pénzalapú döntési rendszer próbálta kitalálni. A XX. század elejére olyan pénztőke koncentráció jött létre, mely össze tudta mérni hatalmát a politika irányítóival. A folyamat az amerikai jegybank megalakításakor kezdődött. A FED már nem a politikai hatalom irányítói kezében van - választott vezetők -, hanem a pénzvilág vezetői kezében. Kis létszámú, kötöttségektől mentes irányításra van mód.

A II. Világháború újabb lépésre adott lehetőséget. A jóléti társadalom mindenki által elfogadható, sőt kívánatos cél volt, pláne egy háború utáni elszegényedett világban. A gyorsabb fejlődés érdekében létre hoztak kormányok melletti intézményeket. Az Európai Gazdasági Közösség már a kormányok tárgyaló partnere. Cél a határok mielőbbi lebontása a gazdasági fejlődés, a jólét minél gyorsabb elérése érdekében. Más, szélesebb tevékenységi körű szervezetek is létre jöttek. Ezek már világméretűek. Először a kormányok partnereként, ma már azok fölöttiként működve.

A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap létrejötte (1944) nemzetközi magán pénzintézeteknek köszönhető. Céljuk a nemzetközi pénzpiac szabályozása és stabilizálása. Létrejött a GATT, az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, mely célja a vámok és mennyiségi korlátok lebontása, a szabad kereskedelem elterjesztése. Ez még csak egyezmény, a jóléti társadalom kiépítésének kezdetén (1947). Már szervezetként váltotta fel a WTO 1995-ben, a Világkereskedelmi Szervezet. Státusza egyenrangú az ENSZ-ével. Tevékenysége kiterjed a gazdasági élet egészére. Alapfelfogása, hogy a szabad kereskedelem nem korlátozható semmilyen indokkal. A gyermekmunkával előállított termékkel ugyanúgy szabad kereskedni, mint a környezetkárosítóval. Döntéseivel szemben nincs feljebbviteli lehetőség (ENSZ-nél sem). Ilyen szabadszellemben fogant a GATS is, az Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény. Cél a szolgáltatások teljes liberalizációja, mely a világ GDP-jének 60%-át teszi ki.

A jóléti társadalom a 70-es 80-as évekre kialakult a meghirdetett körben (nyugati civilizáció).

Az ez utáni kor új ideát kívánt: a globalizációt. A jólét világméretűvé tételét. Ha akarják, ha nem. A gazdaságosság érdekében a termelés áthelyezése az olcsóbb munkaerejű országokba. Ehhez szükséges az összes nemzeti korlát fokozatos lebontása. A termelés, a pénz, a szolgáltatás, a munkaerő áramlás és minden, a gazdasági élettel kapcsolatos korlát lebontása. Ez zajlik most. Miért kell gazdaságosabban csinálni bármit is? Mert a befektetett tőkének meg kell térülnie és hasznot, nyereséget kell hoznia.

Ennek akadályai az államok, tehát szerepüket csökkenteni kell. Bonyolultak, lassúak. Ez igaz, de attól mi nem élünk jobban és nem lettünk gazdagabbak, hogy a nagytőke dönt a kormányok helyett. Eddig jól-rosszul választott politikai vezetőinket ismertük, kudarc esetén meneszthettük. A ma tényleges irányítói ismeretlenek. Hűvös, légkondicionált szobák mélyén azt döntenek sorsunkról, amit akarnak. Erre senki nem kérte fel őket, ehhez senki nem járult hozzá. Észrevétlenül kilopták, kisajátították a hatalmat. Ismeretlen urak szolgái vagyunk mindahányan. Ráadásul Potemkin-falnak meghagyták a kormányokat, ha bármi baj lesz, rajtuk verjük el a port. Nem mintha nem érdemelnék meg, de végül ők is csak a láthatatlanok szolgái.

Pedig akkora kárt eddig egyetlen látható hatalom sem tudott tenni, mint a mostani láthatatlan. Ugyanis a "városállamok" vezetői természetes határaikon belül idéztek elő megoldhatatlan problémát. A birodalmak vezetői birodalmaikban és csatlósaiknál. A láthatatlanok azonban az egész világon káoszt és katasztrófát teremtenek.

Ugyanis például semmi ésszerű indoka nincs annak, hogy például Nagy-Britanniából 2001-ben 149 ezer tonna friss tejet szállítsanak külföldre, onnan pedig 110 ezret hozzanak be. Közben az oda-vissza szállításokkal mérgezik a levegőt. Amerika évente 10 milliárd dollárt költ pornográfiára, amire nincs szükség. Ekkora összeggel helyreállíthatná tönkre ment természeti állapotát. Ugyanekkora összeg segítségével nem kéne szomjaznia a Földön senkinek. E közben csak fagylaltra többet költünk.

A láthatatlanok hiába vannak kevesebben és nem is gátolja őket döntéseikben óriási bürokratikus szervezet, ugyanúgy hibáznak, mint választott, közismert elődeik. Nem látják ők sem a mai kor tényleges problémáit. Ugyanúgy zárt világban élnek, a valóságtól elszakadva, mint a hanyatló társadalmak korábbi vezetői. Persze lehet, hogy mindegyik azt gondolta, hogy ő megússza az összeomlást, a többi meg nem számít, mégsem így lett.

Csak egy ellentét, mely romba döntheti a láthatatlanok korszakát: a mai civilizáció energia igénye e században 2,5-3-szor annyi, mint amennyit a kőolaj-, földgáz- és szénvagyon biztosítani tudna. És akkor még nem beszéltem a légszennyezés miatt megindult klímaváltozásról. Ma már tudni lehet, ez a folyamat visszafordíthatatlan és a modern civilizáció végét jelenti. A katasztrófa -gazdasági, pénzügyi, társadalmi, vagy természeti okok miatt - be fog következni. Előidézői a láthatatlan hatalom gyakorlói. Ők sem fogják megúszni.

A katasztrófa után kap újra helyet az ősmagyar alapú, a fenntartható emberi kultúra korszaka, mely csak keveseknek fog megadatni.

A legújabb kutatások szerint a legrégebbi magyar rovásírás lelet - itt a Kárpát-medencében - több mint tízezer éves. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy itt az őshazánk. Létezésünk példa nélküli. Egyetlen olyan kultúra sem létezik a földön, mely ennyi időt megélt. Miként maradhattunk fenn ilyen hosszú ideig? Úgy, hogy népünk a természet rendje szerint élt. Ismereteit nem a természet erőinek lerablására, kifosztására használta, hanem azok harmonikus igénybe vételére, egyensúlyának fenntartására. Egyes időszakokban képes volt azokat megsokszorozni, károkozás nélkül (például a vízfolyások menti fokrendszer kialakításával). Ha jó körülmények voltak, kirajzottak egyes részeik a világ minden tájára, ha kellett ide húzódtak vissza. Egy volt a lényeg: nem mások és a természet rovására terjeszkedni, hanem a környezetükkel összhangban élni. A történelem mutatja: erre csak mi voltunk képesek. Ez a szemlélet és tudás tesz bennünket a várható iszonyatos katasztrófa túlélőivé.