Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Tépelődés

2012-12-17

Én még mindig nem vagyok biztos benne. Persze a nagy többség szerint, úgy ahogy van, az egész marhaság. Már számtalan világvége jóslat volt eddig és egyik sem jött be. Persze, hogy az emberek többsége hülyeségnek tartja a december 21.-it is. Az előzmények ismeretében ez nem is csoda. Na, meg az ember természetéből is fakad, hogy elutasítja a rossz gondolatokat.

Én automatikusan ezt nem tudom megtenni. Van ugyanis egy alapvető különbség a mostani és a korábbi jóslatok között. Még a mai hivatalos – akadémikus – tudósok is elismerik a maják elképesztően magas szintű csillagászati és időszámítási tudását. Ők ilyen alapokon jósolták meg az egyes periódusok, korszakok lezárását, mely már négy alkalommal bekövetkezett. Minden alkalommal katasztrófa sújtotta a Földet, így vetve véget az amerikai kontinensen egy-egy civilizációs korszaknak. Valószínű, hogy máshol is, de ezeket még nem kutatták fel.

Sok kétely merült fel bennem az időpont kapcsán. Lehet, hogy azért nem lesz semmi, mert a maja naptár és a mai Gergely naptár közötti több lépcsős átszámítás során hibát követtek el. Sajnos ez lényegtelenné vált, mert a maják csillagászati eseményként is rögzítették az időt. Az meg a mai időszámításban a hivatalos csillagászat szerint is 21-én lesz. Eltűnt a kibúvóm. Én is menekülnék egy nagyon közeli katasztrófa lehetőségétől. Én is szoktam mondogatni, hogy úgysem történhet ilyesmi. Bennem is dolgozik még a természetes emberi ösztön. A rossz lehetőségét el akarom hessegetni magamtól.

De minden újabb információ beleköp a levesembe, kibillent a nehezen megszerzett nyugalmamból. A napokban több idegesítő információ jutott el hozzám, de előbb arról beszélek, hogy-hogy vizsgálom egyáltalán az ilyen jóslatokat. Mindig megvizsgálom materiális oldalról is. A hivatalos tudomány ugyanis ilyen alapról utasít el, vagy fogad el mindent. Ez az ő alfájuk és omegájuk. Ha valami abba is belefér, nehéz rámondani, hogy lehetetlen.

Tehát mik az új információk? Az egyik dilemmám az volt, hogy hol vannak azok a leletek, melyek bizonyíthatják a körülbelül 5100 évvel ezelőtti utolsó katasztrófát? Mostanáig nem találtam semmit. Az elmúlt hetekben azonban tudomást szereztem egy új fejleményről. Az Andok egyik csúcsa közelében biológiai bizonyítékra bukkantak. A visszahúzódó gleccser alól növények kerültek elő. A biológusok szerint akkor maradnak meg növények ilyen friss zöld állapotban, ha nagyon gyors lehűlés áldozatai lesznek. Ha a megszokott hőmérséklet egy-két nap alatt válik tartósan fagyottá és temeti be a hó közben. Ott az Andokban ez körülbelül 5000 évvel ez előtt történt. Ez az információ nagyon ütős volt. Mellbe vágott két okból is. Az időtáv annyi, mint a maják által számított időciklus. a Másik az egy nap alatti lezajlás. Erre még visszatérek.

Ma tudtam meg egy újabb bizonyítékot teljesen máshonnan, más összefüggés kapcsán. A Szahara múltját vizsgálta egy tudományos expedíció. Megállapították, hogy a világ legrégebbi sivatagja. 230 millió éves legalább. Regényes története során azonban nem mindig volt az. Az egyik periódusában monszun erdők borították. Akkor változott sivatagból dús növényzetű paradicsommá, amikor a Föld tengelye kimozdult. És mikor, mitől lett újra sivatag? Körülbelül 5000 évvel ezelőtt, amikor visszabillent jelenlegi pozíciójába! Túl szoros az egyezés.

Amikor ennyire távoli helyek azt igazolják, hogy ott is katasztrofális események következtek be ugyanazon időben, akkor tényleg igaz a legutolsó, maják elődeit érő katasztrófa lejegyzése. Azaz nem lehet kézlegyintéssel elintézni jövendöléseiket sem.

A világ legkülönbözőbb régi irataiban fennmaradt feljegyzések írnak egy özönvízről. Kicsit leegyszerűsítve a hivatalos tudomány meseként kezelte ezt, hiszen az iratok többsége vallásos íratok része. Mindegy, hogy sumer, hindu, keresztény vagy zsidó, kézlegyintéssel elintézték. Tudományosan nem bizonyított, tehát nem igaz. Mára jutottak el oda - kutatási eredmények miatt -, hogy lehet benne valami. Szerintem akkor jutnak el az elfogadásukhoz, ha 21.-én őket viszi az ár. Akkor is majd azt mondják: én nem gondoltam volna.

A Biblia szerint az özönvíz 40 napos esőzésnek volt köszönhető (azon a tájon). Messze az óceánoktól. Az óceánoknál a kiinduló folyamat akár egy nap alatt is lejátszódhatott. Gondoljunk csak bele: a föld tengelyének elmozdulása pillanatok alatt is bekövetkezhet, mint a földrengések. Még egy nagyon kicsi elmozdulás is az óceánban hatalmas hullámot hozna létre. Akár kilométerest is. Úgy képzeljük el, mint amikor egy lavórt egy picit odébb lökünk. Akár milyen kicsit is, hullámot keltünk. Ilyet létre hozhat a Föld mágneses erejének pillanatnyi megingása is. (Márpedig a tudósok szerint a mágneses erő most is változik, csökken, csak nem hirtelen.)

Egy ilyen hirtelen elmozdulás következtében kialakuló szökőár letarolná az óceánok menti sík vidékeket. Akár egy nap alatt is. Pláne ha hozzátesszük, hogy hatalmas földrengéseket is kiválthat, melyek vulkán kitörésekhez is vezethetnek. Ha ez az óceánok valamelyikében következne be, újabb cunami indulna útjára.

Itt van az egy napnak a jelentősége, melyre írtam, hogy visszatérek még. Ugyanis a maják egyik krónikája szerint a most december 21.-i katasztrófa egy nap alatt zajlik le a víz által. Rengeteg esőről is írnak, mely egy része fekete lesz.

El nem tudtam képzelni, hogy mindez, hogy zajlana le. Lehetetlennek tűnt számomra olyan katasztrófa – a víz által – mely egy nap alatt bekövetkezhet. Ez a drezdainak nevezett kódex – ott őrzik - a jövendölést kétféleképpen teszi meg. Írásban és rajzban. Végül is a rajz segített hozzá egy lehetséges megfejtéshez. Egy krokodil van rajta és a minden irányba szétfolyó víz. Hogy jön ide a krokodil? Sokáig nem értettem, de nem hagyott nyugodni. Végül csak beugrott valami. Feltettem a kérdést: mi jellemző a krokodilra és a szétfolyó vízre együtt. Az, hogy amikor a vízfenékről felemelkedik, először kipúposodik fölötte a víz, majd minden irányba szétfolyik. Úr Isten! Ez jelenthet egy óceán alatt szupervulkán kitörést is! Amikor a fenék nagy területen megemelkedik, áttörve az óceán felszínét fekete hamut lövellve az égbe. Elindítva egy elképesztő méretű szökőárat, és még fekete esőt is hozva!

Sajnos ez lehetséges magyarázatnak tűnik, amivel nem tudok vitatkozni.

Számomra azért megnyugtató, hogy az ország határait nem mossa tenger, hát még óceán. Miért jelentheti egy ilyen esemény a világvégét? A szökőár elképesztő nagysága miatt. Ilyen kiváltó ok esetén az akár több száz méter magas is lehet! Több száz méter!!! Sajnos ez nem lehetetlen. A múlt században volt is rá példa. Az USA-ban van egy viszonylag zárt öböl, ahol az egyik meredek oldal a nagy esőzések miatt az öbölbe csúszott. A másik oldalon a víz több mint ötszáz méterre felkúszott letarolva az erdőt. Azon túl, hogy szemtanúja is volt az eseménynek, még ma is látszik a tarolás magassága. A szerencse az, hogy egy majdnem teljesen zárt öböl volt, így kifelé nem volt hatása. A természet végtelen erejét azonban megmutatta. Márpedig, ha az óceánokban következik be a korábban említett nagyobb esemény, az az összes partvidékkel végez, mindegy hogy mekkora területről van szó. Ezeken a területeken nyoma sem maradna a mai civilizációnak! Száz év múlva azt sem tudnák, hol keressék New York, Peking, vagy Szentpétervár nyomait.

A világvégét – amit emlegetnek – rossz, félrevezető szóhasználatnak tartom, csak arra jó, hogy félrevezessék az embereket. A maják korszakokat lezáró időkről, katasztrófákról beszéltek, írtak. Ma erre a legtalálóbb kifejezés a civilizáció. Mint ahogy a korábbi katasztrófák sem tüntették el az egész emberiséget, most sem hal ki fajunk, ha bekövetkezik jóslatuk. A mai modern civilizáció azonban összeomlana. Városok, országok tűnhetnek el nyomtalanul. Az emberiség létszáma töredékére eshet, de az emberiség egy része megmarad.

Óriási vajúdási fájdalmak mellett egy új, más alapokra épülő civilizáció alapjait kell majd lerakni. Veszteségek mindenhol lesznek, de legalább túlélhetjük, ha a bennsőnkre és a józan paraszti eszünkre hallgatunk. Őseinkre sokkal nagyobb tisztelettel fogunk gondolni mint ma, mert megtartották nekünk e hazát, e Kárpátoktól ölelt, védett gyöngyszemet.

A mi dolgunk az lesz, hogy egy új korszak kereteit meghatározzuk és kiépítsük. Egy olyanét, melyet úgy emlegethetnek majd, mint a második Aranykor. Nem kis felelősség, hiszen az özönvíz után kialakított civilizáció bebizonyította: tévutat határoztak meg az akkori elődök. Mára a kapzsiság a vezető hatalom, nem a közös jó. A megmaradottak felelőssége óriási lesz.

Ha mégsem történne említésre méltó 21.-én akkor is örülhetünk. Profánra véve a szót, nagyot ihatunk, jól berúghatunk, hiszen csak valamit félreértettünk, félre magyaráztunk. Végeredményében a feladatunk ugyanaz lesz: előmozdítani a jót, csak a mai körülmények között. Ez sem kis feladat!