Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Összegzés 2010-ről

2011-01-09

Még pár nap hátra van az évből, de azt hiszem minden lényeges megtörtént ebben az évben, ami csak megtörténhetett. A karácsony időt adott a kikapcsolásra. Végre csak a család, az egymásra figyelés és az elmélyülés töltötte ki a szent időt. Észre sem vette az ember, de e nyugodt időszak ott hátul, belül rendezte is a megtörténteket. Lássuk hát.

Az év egy totális diktatúra ernyedő napjaival indult. A másodhegedűs Bajnai vitte tovább a gyurcsányizmust. Még volt vagyona az országnak, így lopták is folyamatosan. A legfelsőbb államim szinttől a legalsóig. A szocik a teljes gépezetet a markukban tartották. Semmi nem volt elég nekik. Önmaguk bizonyították annak a kijelentésnek hazug voltát, melyet korábban maguk hirdettek: szavazzatok a szocialistákra, nekik már mindenük megvan, a FIDESZ-eseknek még nincs. Ha hatalomra kerülnének, ők sokkal többet lopnának. Bebizonyították, ez nem igaz. Minden emberüket pozícióba ültették és minden szinten hordták szét az ország vagyonát.

Én viszem a te magtáradba, te meg az enyémbe. Így senki sem mondhatja rólunk, hogy magunknak lopunk. Még Gyurcsányék, felvettek minden létező hitelt és támogatást, amit szétosztottak maguk között. Idén már kölcsönt sem vehettek fel, hiszen végletesen és majdnem végzetesen eladósították hazánkat. Ezért aztán Bajnaiék – a libásról van szó – úgy folytatták a pénzgyűjtést, hogy az emberek terheit emelték, az amúgy is három millió szegény országában. Ami bejött a kasszába azt gyorsan elosztogatták egymás közt. Például a sukorói ügylethez hasonló ügyek segítségével, vagy mondjuk teljesítések nélküli megbízásokkal, vagy a végkielégítések sorával.

A céljuk azonban nem csak saját zsebeik tömögetése volt, hanem az ország tönkretétele. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a négyes metróhoz rendelt Alstrom kocsik ügye. Olyan szerződést kötöttek, amiből csak veszteséggel lehet kijönni (egyes jogászok szerint fel sem bontható). Ez és a hozzá hasonló szerződések mutatják: hazaárulók voltak, akiknek ehhez mért büntetésben kell részesülniük.

Erre az évre azonban már megroggyant a szekér a nagy súly alatt. Oly pofátlanul raboltak, uszítottak, hogy a közben a meggyengített államgépezet sem működött már zökkenőmentesen. Már nem minden csalásuk ment át rajta.

Mivel a rablás elképesztő mértékű volt, a közhangulat is megfordult. A legelvakultabb szocialista és liberális hívők szeméről is lefoszlott a hályog. Mire eljött tavasszal a választás nem volt kérdéses a végeredmény. Az utolsó hónapokban már csak a nyomok eltüntetése folyt.

A választás egyértelműen mutatta az elégedetlenség nagyságát. A FIDESZ szövetség több mint 50 % szavazatot kapott, míg a szocialisták középpárttá küzdötték le magukat. Még ennél is nagyobb eredményt jelent az a fordulat, hogy az SZDSZ – mindennek a rákfenéje, a folyamatokat hátulról irányítók - nem került be a Parlamentbe. E miatt ez a nap piros betűs ünnep. A súlyát talán azzal lehet szemléltetni, mintha az ember felgyógyult volna a rákból.

Még nagyobb öröm, hogy jobb oldali ellensúlyként, középpárti szintet elérve parlamenti párt lett a Jobbik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát. Közel hasonló súlyt képvisel, mint az MSZP. Mindezt teljes ellenszélben érte el. Jól mutatja, mennyire elege lett az embereknek abból a fordított értékrendből melyet a szociál-liberális irányzat erőltetett az országra. Nem lehet úgy élni, hogy a hatalom a tolvajt védi a dolgozó emberrel szemben. Ezt hirdették, s ez vitte be őket az ország házába.

Egy-két hónap alatt kiderült: egy csődbe ment országot hagytak ránk. A külföldi vezetők pedig úgy néznek politikusainkra, hogy biztosan ezek is át akarnak verni bennünket, hiszen 8 éven keresztül csak hazug kormánytagokkal találkoztak. E mellett szabad prédaként tekintettek e kivéreztetett országra, melyet már csak le kell nyelni. Még rágni sem kell, úgy fog lecsúszni a falat. Nem igazán sejtették, hogy a szavazó fülkék forradalma mit jelent majd számukra is.

Itthon ez kétharmadnál nagyobb szavazati arányt a Parlamentben. Azt, hogy minden megváltoztatható és Orbán rá is szánta magát. S, hogy meglegyen a kellő bátorság, ott van a Jobbik figyelmeztetőként, ha kell támogatóként, vagy ha kell MSZP ellensúlyként.

A lényeg az, hogy Orbán rászánta magát az eddigi, bebetonozódott szocialista apparátus felszámolására. Ez a lényeg, ennek szükségességét nem értette meg ő sem első miniszterelnöksége idején. Erre az elmúlt nyolc év tanította meg. El is szólta magát egy beszélgetésen, mikor szemére vetették a FIDESZ 8 évi erőtlen politizálását. Azt válaszolta, hogy majd akkor cselekszenek, amikor a többség mögöttük áll. És lényegében nem is tettek semmit, csak vártak. Ismerte ennek az új szocialista, liberális bandának a mohóságát. Tudta, nem fognak maguknak megálljt parancsolni a harácsolásban, a hatalommal való visszaélésben. Tudta, ezért fogják elveszteni a bennük hívők bizalmát.

Óriási árat fizettünk érte. Dühöngtem is tétlenségük miatt.

A választás minden esetre azt mutatja, jól számított.

Nem is marad tétlen. Elkezdte felszámolni a múlt rendszert. A szocialista polipot, a mindent behálózó régi kapcsolatrendszereket. Ha ezt végig tudja vinni, tényleg megment bennünket. A volt szocialista vezetők érinthetetlensége miatt nem történt meg a valódi rendszerváltás. Egyedül nálunk volt védett a korábbi rendszer minden potentátja. Csak a kirakat változott, a rendszert ugyanazok az emberek irányították. „Jobb” esetben a fiaik, unokáik.

Nem sorolhatok fel mindent, csak a leglényegesebb eseményeket írom le.

A korrupció és a korrupciós hálózat felszámolását azonnal elkezdték. A kormányváltáskor éppen gyanúba keveredett katona tiszteket az új honvédelmi miniszter úgy vágta ki, mint macskát szarni. És persze megtették a szükséges feljelentéseket, megindítva ezzel a lavinát. Hála az égnek a folyamat nem állt le. Kicsit lassúnak tűnik, de változatlan erővel folyik, de most már minden területen.

A végelszámolások, az álmegbízások felszámolása. Sorozatban szüntetik meg az előnytelen szerződéseket, ahol természetesen mindig az állam húzta a rövidebbet és csak úgy folyt el pénz.

És rögtön a kormányzás elején: kidobták az IMF küldöttségét, akik meg akarták mondani az új kormánynak, hogy mit csinálhatnak. Világra szóló botrány volt, de azonnal világossá tette: ezt az országot a magyar kormány fogja irányítani, nem pedig egy senki által meg nem választott nemzetközi pénzügyi bagázs. Ekkora pofont nem mert kiosztani még az angol miniszterelnök és a német kancellár asszony sem (de titokban úgy örültek neki, mint majom a farkának). Nem is piszkálták miatta Orbánt, hanem partnerként kezdték tisztelni.

Na, a világ pénzügyi vezetői sem hagyták magukat. Mikor kiderült, hogy a Bajnai kormány nagyobb hiányt hagyott az országra, mint amit állítottak, azonnal jött a dörgedelem: nem számít, a kitűzött hiánycélt akkor is tartani kell. Gondolták, ebbe úgyis beledöglik az új kormány, majd jönnek könyörögni. Hát nem mentek. Azt kérték az Uniótól, had számíthassák be a magán nyugdíj pénztárak vagyonát is az bevételi oldalba, hiszen az állam jelentős összegeket fizet ide és garancia vállalása is van. A pénz urai itt is keresztbe tettek: szó sem lehet róla – mondták. Ez még nyolc országnak fájt, ugyan úgy mint nekünk, de ez sem érdekelte őket.

Orbán ekkor 19-re lapot húzott. Már ebben az évben sem fizet havonta 30 milliárdot a magán nyugdíjpénztárak kasszájába, hanem a pénzt az államkasszában hagyta. Felvisított a másik oldal: diktatúra! Aztán folytatta a gondolatmenetet: eltörlik a munkáltatók magán nyugdíjpénztári befizetési kötelezettségét a munkavállalók után. Eltörlik a kötelező magán nyugdíjpénztári tagságot, sőt aki visszalép az államiba, minden eddigi nyereségét felveheti 2011-ben. Csak úgy mellékesen megkezdték vizsgálni a pénztárak működésének szabályosságát. Azonnal ki is derült egy-két disznóság.

A pénzvilág és Európa urai nem kaptak levegőt, csak prüszköltek. Magyarország 2010-ben tartani tudja a hiánycélt új hitel és póráz nélkül. Két ekkora vereséget egymás után még nem szenvedtek el egy év alatt, pláne nem egy kivéreztetett országtól. Ehhez kellett a parlamenti kétharmados többség!

De még itt sincs vége, hála az Istennek. Jött a negyedik hatalmi ág, ami szerintem a második a pénz után. A szent és sérthetetlen liberális fellegvár, a média. Csak röviden: az új törvénnyel lefejezték.

Ha semmi egyebet nem tettek volna, már akkor is óriási eredményt értek volna el. Alapvető változásokat hoztak életünkbe, melyek más irányba fordították szekerünket. Igazi hatásait jövőre és utána fogjuk megérezni.

Lelkileg is hatalmas változást indítottak el. Törvényt alkottak a kettős állampolgárságról, mely helyreállíthatja a magyarság öntudatát. Nagy adósságot vettek le vállunkról és megindulhat az egységessé válás hosszú folyamata. Nem mindegy, hogy csak Magyarország van, vagy magyar nemzet is! És a költségvetési törvényt úgy alkották meg, hogy szaporodhasson is e nemzet. Trianoni emléknapot tartottak a Parlamentben, mely végre állami szinten ítélte el az ország megcsonkítását.

Elindultunk a gödör aljáról!

Sajnos van még azért kerékkötője a pozitív folyamatoknak. Az MNB elnöke. Nem úgy működik, mint egy ország pénzügyi egyensúlyáért felelős pénzügyi szakember, hanem mint a világ pénzügyi urainak helytartója. Szembenállását a kormányváltás után azonnal ki is mutatta. Minden gazdasági változást keresztül húz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Mindent hatástalanít az alapkamat emeléseivel és Magyarország eláztatásával, de ennek is vége lesz. Megjött itt is a kormány válasza, mely a kiemelt fizetések és végkielégítések ügyéből indult ki. Az állami vállalatok cégek dolgozóinak fizetését 2 millió forintban korlátozták. A jegybank elnöke telekiabálta a világot, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét korlátozza a kormány. Jött is kintről a figyelmeztetés, ehhez nincs joga a kormánynak, a Nemzeti Bank függetlenségét biztosítani kell.

Az elnök elfelejtette világgá kürtölni, hogy ez a szabályozás nem a bankot érinti csak, hanem minden intézményt. Simlisen elfelejtette azt is megemlíteni, hogy jóval magasabb a fizetése az európai központi bank elnökéénél. Arról is mélyen hallgatott, hogy a FED elnökének a fizetése sem éri el övét. Pedig az az intézmény a világ legnagyobb súlyú pénzintézete. Egy ilyen kis mitugrászt szerintem sem szabad hagyni pattogni.

Karácsonyi ajándékot kaptunk a miniszterelnöktől, mikor a bankot érintő terveit osztotta meg velünk. Az első negyedévben meg fogják változtatni a jegybank törvényt. Az én olvasatom szerint úgy, hogy a jegybank elnök nem tud majd keresztbe tenni. Nem tud majd olyan helyzetet teremteni, hogy nyakló nélkül folyjék ki a pénz az országból. Ez volt a legszebb ajándék.

Még egy lényeges ügy az Alkotmánybíróságé. A jelenlegi szabályok szerint mindenki fölött állnak. Még csak következetesnek sem kell lennie. Különböző határozatai egymásnak is ellentmondhatnak. Természetesen a baloldali ellenzék a nem tetsző döntéseket velük akarták semlegesíttetni. Abszurd a szabályozásuk, olyan kérdésekben is dönthetnek, melyben még népszavazást sem lehet kiírni. Korlátozni kellett. A külföldre futkosás ebben az ügyben is megtörtént. Hála az égnek eredménytelenül

Folyton kifelé kellett tekintgetnie Orbánnak az onnan jövő támadások miatt, melyet az itthoni szocik szítanak. Igaz mondta is: nem babazsúrra készülnek.

Persze azért nem árt, ha miniszterelnökünk időnként a háta mögé is néz. A széke megtetszett egy-két harcos társának. Még az a szerencse kisfiúk ezek ahhoz, hogy letaszítsák az élről. Mesterkedéseik megbicsaklottak. Orbán a jövő évi EU-s elnökség miatt körbe utazta Európát. Nem volt itthon. A könyökvédős hivatalnok Navracsics és a ferde tekintetű Lázár nagyobbnak képzelték magukat, mint amekkorák. Bele is szaladt mind a kettő egy-egy nagy pofonba. Kénytelenek voltak egy hétig mentegetőzni a médiában. Ez talán a helyükre rángatta őket.

A lényeg: megindultunk felfelé a szakadékból és ez végre jó jel. Iszonyatos mennyiségű munka vár az országra, hiszen minden irányból veszély fenyeget. Senki ne legyen elbizakodott. Mindannyiunknak küzdeni kell a sikerért. Azért, hogy egy idő után fellélegezhessünk. Kíméletlen harc vár ránk, ahol személy szerint mindenkinek helyt kell állnia, nehogy elferdülhessenek a dolgok. De legalább már mosoly ülhet ki az arcunkra.

Hajrá, egy szebb jövő reményében!!!