Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Az összedőlés határán

2011-06-11

A mai társadalomról van szó.

Az elmúlt évek, hónapok, hetek eseményei gyönyörűen mutatják a folyamatot. Nézzük a pénzvilágot. Szűkebb környezetünk az Unió élete szétesés előtti jeleket mutat, ezen belül a látleletet az euro zóna szolgáltatja. A derülátók szerint nincs katasztrófa, csak kisebb, megoldandó feladatok vannak. Szerintem meg van.

A közel múltban - 2008-ban- a rossz hitelezési gyakorlat miatt az USA-ban banki, pénzügyi, majd gazdasági válság pattant ki. Ez volt a kezdet, de minket most Európa érdekel.

2008 – a válság éve Izlandra is eljött, minek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott – államosították a legnagyobb bankot.

2009 – nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítették, a politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodtak – ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamattal kéne törleszteni 15 év alatt, ami véglegesen romba döntené Izlandot

2010 – az emberek újra az utcákra vonultak és kiharcolták, hogy népszavazás legyen, de az elnök ezt nem ratifikálta és már januárban kijelentette, hogy először konzultálnia kell az EU-val. Az emberek természetesen újra az utcákra vonultak és márciusban megtartották a népszavazást, amiben 93%-ban elutasították a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására kényszerítették, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztattak – a többiek menekülőre fogták. Mindeközben elkezdődött az új alkotmány előkészítése.

2011 – februárban, a lakosok által a lakosok közül közvetlenül kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtotta az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre.

Összefoglalva: kormány lemondatva, felelősök felelősségre vonva (többnyire le is csukva), népszavazás a „kölcsönök” visszafizetéséről, amelynek az eredménye, hogy a lakosok nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket a politikusok vettek fel az ország rovására, nagy bankok államosítása – majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politika-formáló tényező, nem pedig a politikus.

Spanyolország. A spanyol gazdaság csak a bőséges EU-dotációk segítségével tudta fenntartani a „virágzó gazdaság” illúzióját. Nem meglepő a mostani tüntetések ereje és „ideológiai kiforrottsága”. A munkanélküliség a fiatalság körében az elképesztő 45%-ot verdesi!

A 2011. május közepén elindult spanyolországi tüntetéshullám nyíltan példának tekinti az izlandi eseményeket. A tüntetések mögött a Democracia Real Ya! (Valódi Demokráciát Most!) nevű internetes platform áll, ami 500 különféle társadalmi mozgalmat tömörít – de igen egyértelműen ezek között egyetlen párt, sőt szakszervezet sem szerepel. Az egyre nagyobb tömeget vonzó tüntetéseket az M-15 mozgalom koordinálja (ám nem „vezeti”!), amelynek a neve is a május 15-ből, vagyis az első demonstrációk napjából ered, amikor 58 spanyol városban tüntettek. A tüntetés-sorozat nem a jelenlegi kormány megbuktatására irányul. A társadalmi modell radikális megváltoztatását követelik.

Közben lezajlottak a választások is: Zapatero és a kormányzó PSOE csúfosan felsült a maga 28%-ával, míg az úgynevezett Popular Party 37%-kal nyert. A szavazásra jogosultaknak mindösszesen 35.79%-a szavazott. Minden harmadik ember... na most ennek a negyede, harmada az összlakosság hány százalékát reprezentálhatja? Ennyit a demokráciáról.)

A legutóbbi hírek pedig arról szólnak, hogy Görögországban is erősen terjed az M-15 mozgalom és valószínűleg mindenhol terjedni fog, ahol az embereknek elegük van a képmutató liberális és demokratikus „rendszerből”.

Akkor nézzük Görögországot. Görögország tavaly kapott egy 110 milliárd eurós EU-IMF hitelt, így a tartozása jelenleg több mint 300 milliárd euró, a munkanélküliségi ráta pedig 14,5-15% közt mozog. A megszorító intézkedések 6,5 milliárddal csökkentenék az államadósságot, ami a lakosság teljes ellehetetlenítése mellett nevetséges az adósság teljes összegéhez mérve. Június 15-re még szélesebb körű sztrájk lett meghirdetve.

Az EU vezetői körében már felmerült az ötlet, hogy Brüsszelnek közvetlenül kellene irányítania a görög gazdaságot (ami ugyan virágnyelven lett megfogalmazva, hogy ne borzolják tovább a kedélyeket) és az új privatizációs program valószínűleg ennek bebiztosítását szolgálja. A korrupt vezetők további juttatásokat kapnak, ha a közel 100%-os lakossági ellenállás ellenében véghez viszik a Brüsszel által diktált változtatásokat, Görögország szabadrablása pedig akár több hónapra elég bevételt adhat a döglődő uniós pénzügyi rendszer életben tartásához.

Az Európai Unió összeomlása előtt az EU vezetésnek választania kellett: vagy kettébontják az eurózónát egy északi és egy déli rendszerre, vagy beáldozzák a legeladósodottabb államok közül valamelyiket. Akár ki is jelenthetjük: Görögországban előbb fognak megtörténni az első nyilvános akasztások, mint az államadósság visszafizetése.

És itt vagyunk mi. Elsőnek velünk volt gond, de mi kivágtuk a rezet. Az Orbán kormány minden áron csökkenti az adósságot, pedig hol van a miénk az előbb említettektől. Olyan áron is, hogy az ország közben döglődik. Pedig egy hülyének is látnia kéne, hogy ez a pénzügyi rendszer rövid időn belül összedől. Akkor minek tömjük a gátlástalan hitelezők pénztárcáját az embereké helyett. Inkább menne a pénz a gazdaságba, munkahely teremtésre, a rend helyreállítására és még sorolhatnánk hány helyre. E helyett egyik napról a másikra megváltoztatva az elképzeléseket el akarják adni a ferihegyi repülőteret. A bevétel majd adósság csökkentésre megy? Gyakorlatilag azt csinálják önként, amit a görögöknél erőszakkal akarnak elérni, és ami ellen ott tüntetnek.

Szeretném felhívni a kormányzó pártok figyelmét: nem lesznek politikailag önállók attól, ha megszűnik akár a teljes adósság állomány is. Gondoljanak csak bele: Líbia. Ha valaki nem a világhatalom, a világkormány elvárásai szerint cselekszik – ha kell – szétlövik ha van tartozása, ha nincs. Inkább legyen valamennyi adósságunk, de az emberek jobban éljenek. Elvégre ők az ország. Tisztelt politikusok: őket kell szolgálni!

Vonjuk le a legfontosabb tanulságokat. „Az éljünk jól – hitelből” szemlélet elszakította világunkat a valóságtól. A pártokráciában az uralkodó elit hitel felvétellel biztosítja korrupt hatalmának fenntartását. (Pártokrácia: demokráciának álcázott pártvezetői uralom.) Mára a hitelek egyes országokban meghaladják a visszafizethetőséget. Az fentiek mellett Portugáliában is. A vezetők hamis adatokat közöltek országuk helyzetéről hatalmuk megtartása érdekében (lásd pl.: Gyurcsány kormány).

Az igazság felszínre került és ténylegesen forradalmi helyzet alakult ki.

Izlandon - kis ország - tényleges forradalom történt (nem fülkeforradalom) a még rejtőzködő világhatalom ellen. Az emberek megtagadták a beleegyezésük nélkül felvett és elszórt hitelek visszafizetését. Gyakorlatilag likvidálták a politikai-gazdasági elitet.

Igazi alkotmányozásba fogtak. Köztiszteletben álló polgárok (és nem politikusok) alkották meg a nép érdekeit szolgáló Alkotmányt. (Ez az alkotmányozás, nem az, ami nálunk folyt.)

Spanyolországban folyamatosak a tüntetések. Nem a kormányt akarták megbuktatni, hanem a társadalmi rendszert. A nagy gazdaságosság és jólét ára: a fiatalok közel 40%-a munkanélküli. Maga a rendszer fenntarthatatlan. A hiteltörlesztés fontosabb, mint az, hogy a fiatalok dolgozhassanak.

Görögország hiába kap bármilyen segítséget, nem tudja visszafizetni a hitelt, csak ha el nem adja magát az országot. Ez nem fog menni!

Portugáliában hiába lesz új kormány, a keréknyomból nem tud kitörni normál úton.

Már csak az időpont kérdéses, hogy mikor dől össze a rendszer. Már nem kell sokáig várni!