Muszáj szólni

2013-04-07

Mint tapasztalhattátok kedves barátaim mostanában ritkán szólok, de most muszáj.

Igaz, nem is történt eget rengető dolog eddig. Most azonban nem is egy, hát

csokorba szedtem. Nézzük hát szálanként.

Elsőnek egy szokatlan hír. Vagy ötven éve hallom rendszeresen a híreket, így

tudom, érzem mire kell felfigyelni. A közeli napokban tárgyalt egymással az orosz és

a kínai vezetés, s nem csak az első számú vezetők. A tárgyalások rövidek voltak,

a végeredmény szokatlan, igaz az időzítés is. A találkozót alig előzte meg a kínai

pártkongresszus, mely végeredménye, hogy a régiek mentek és sokkal fiatalabbak

jöttek a párt élére. Ezt azonnal követte a miniszteri székek átvétele is. Mondhatjuk,

megtörtént a teljes hatalomváltás. Ez után „azonnal” felkerekedtek és tárgyaló

asztalhoz ültek az oroszokkal.

A kiadott közlemény szerint a megbeszélések teljes sikerrel jártak – mindkét fél

részére. Minden tervezett egyezményt aláírtak sőt, szélesebb körben is előre léptek,

mint amire számítottak. Mindkét fél elégedetten, mondhatjuk örömteli hangon

nyilatkozott.

Na, és kérdezhetik mi ebben az eget rengető?

Hogy ilyen összhangra, ilyen gyorsaságra és elégedettségre még nem volt példa.

Még a szocialista összeborulások idején sem! Akkor is tudhattuk, hogy a felszíni

fecsegés mögött hol húzódtak az ellentétek. Most ilyen nincs! Ki merem jelenteni,

hogy világpolitikai jelentőségű tárgyalások voltak, melyek igazi tartalmát majd csak

később tudjuk meg. A nyakamat rá merem tenni, hogy az egész világ részére

forduló pontot jelentett ez a pár nap. Évtizedekre, vagy még hosszabb időre fogja

meghatározni az emberek sorsát. Lehet, hogy az egész emberiségét, s hogy ennek

első jelei megmutatkozzanak nem is kell sokat várni. Ugyanis a fő csapásirány fog

változni.

Jól jegyezzétek meg az időpontot, mert a háború most kezdődött el!

S a válaszcsapás is azonnal megérkezett. Ciprus. Az nem véletlen, hogy éppen most

csúcsosodott ki a helyzet, pedig mióta emlegették, hogy baj lesz. Most kellett választ

adni az oroszoknak és első lépésként lenyúlni a milliárdosaik pénzét. Ez csak az

első, figyelmeztető lövés volt visszafelé.

Egyértelmű helyzetalakult ki, a konfliktus nyílt akciókba fordult át. Meg van a front

mind két oldala: az egyik a nyugati pénzoligarcháké, a másik az éledő orosz és az

elképesztő gyorsasággal fejlődő kínai oldal.

A ciprusi válasznak van egy, a magán embereket – bármelyikünket - is érintő vonala.

Ugyan kijelentették, hogy Ciprus egyedi eset, de valaki elszólta magát, hogy nem

biztos. S, ha már így esett – utána arról kezdtek beszélni a pénzmágnások, hogy

a bankok megmentésében a lakosságnak is részt kellene vállalniuk. Na, hogyan?

A betétek megadóztatásával! De van ennek még rosszabb variációja, csak ezt

mindenki maga találja ki. Gondolkozzatok! Most kezdek először örülni, hogy nincs

betétem sehol a világon. Ugyanis mostantól nem érezném biztonságban.

Mint említettem, háború van. És mit mondott Montecuccoli, mi kell a háborúhoz?

Pénz, pénz és pénz. Az államoknak meg ehhez soha sincs elég pénzük.

És egy pikáns megjegyzés: most már nem csak Orbán Viktor háborúzik, hanem a

világ legnagyobb hatalmai is: egymással.

Kérlek benneteket: senkit se tévesszen meg, hogy nem hallotok puskaropogást.

Ezek más fegyverek, alattomosabbak. Csendben ölnek!

Vigyázzunk szeretteinkre, szerezzünk örömet egymásnak, töltekezzünk fel

lelkiekben, és ahogy egy híres angol mondta – talán Cromwell – „tartsuk szárazon a

puskaport”.

Lenne még, de majd legközelebb!