Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Mese

2010-08-03

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren, de még az üveghegyen is túl - vagy innen - ott ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy picike ország. A világ legszebb tája volt. Lankás dombjai, hegyei szép erdőket neveltek. Síkjain minden megtermett, vizei halban gazdagok voltak.

Meg is tetszett ez sokaknak és meg is akarták szerezni maguknak. Azonban mindegyik rajtavesztett, még akkor is, ha már azt hitte, végleg az övé lett. Sokat is harcoltak az itteni íjfeszítők, szerették a szabadságukat. Az Isten is velük lehetett, mert miden birodalom elveszett az idők során, mely rájuk támadt.

Közép időben nagy háború dúlt az itteni íjas-lovas nép és a turbánosok között. Iszonyú túlerővel jött az ellen. A maroknyi nép visszahúzódott a várba. Hős kapitánya a középidő leghíresebb kapitánya volt. Nem véletlen, hiszen népe minden jó tulajdonságával rendelkezett. Okos is volt, de ha a helyzet úgy kívánta ravasz is. Kemény, büszke, mint a szirten álló kőszikla. Bátor is, nagyon, mely amúgy is jellemezte mindannyiukat. És közös volt bennük a legszebb érzés is: a szeretet. Ha harc kerekedett, hát a hazaszeretet. Az egész akkori világ, amúgy is felnézett rájuk, hiszen inkább meghaltak, mint hogy mások szolgái legyenek.

A maroknyi védő – egy kivétellel – halált megvető bátorsággal őrizte várát és hazáját. Ha elesett volna erősségük, az egész felső, hegyes vidék is az ellené lett volna. Tudták ezt, s úgy is harcoltak. Még a nők is. Hatalmas küzdelem után el is kergették a vár alól a turbánusokat. Egyik eszes kapitányuk tűzszekeret gurított közéjük. Olyan félelem fogta el az ostromlókat, hogy felhagytak a vár ostromával. Lett is ennek a hőstettnek nagy visszhangja. Sok emberöltőn át, úgy beszéltek róluk, mint a hősiesség, a hazaszeret példáiról.

De jöttek új idők. Nagy-nagy meleg korszak indult, sok-sok égzengéssel. Megzavarodott az emberek feje. Már nem érdekelte őket szinte semmi, csak a maguk boldogulása. Megrontotta az itt élők szellemét is, mint más részén e kerek világnak.

Egyszer aztán olyan dolog esett, mire senki nem mert gondolni. E vár tövében a közösség vezetőinek feje, maga is kórságba esett. Valami gonosz szellemek szállhatták meg, talán valami külső ármány fertőzte meg. Innen legalább is úgy látszott: elment az esze. A vár tövénél levő nagy térről el akarja tenni (láb alól) a hősök emlékművét. Rég óta idejár e nép apraja-nagyja minden évben fejet hajtani a hős várvédők előtt. Ennek az első embernek azonban hamis gondolatai támadtak. Nem kell ide hősi emlékmű. Jobb, ha a helyükön nagy gödröt csinálunk, s az autóinkat oda rejtjük. De ha már e miatt eltalicskáztuk a vitézek szobrát, ne is kerüljenek vissza! Amúgy is zavarja a kilátást a szobámból. Még az a gyönyörű fa sem kell. Ha kiállok a Városháza erkélyére, eltakar, s nem láthat mindenki, mikor leszólok hozzájuk.

Kitalált ez az ember még mást is. Elhatározta, ha már a legnehezebben túl van – eltüntette a hős vitézeket a város főteréről – mást is megtehet. Ha a hősök mehetnek, mehet miden, ami régi, avitt. Csináljunk mindent ezentúl üvegből.

Ő már járt az üveghegyen túl. Megtetszett neki a sok üveg üres csillogása. Azt hallotta, ha valami üvegből lesz, sok-sok pénz hoz. El is határozta, nem csak a főteret borítja fel, hanem a főutcának is nekikezd. De hol is kezdje? Megvan! A fiatalok úgysem szóltak bele semmibe, meg el is hittek neki mindent, amit eddig mondott. Nem ellenzik majd azt sem, ha a házukkal kezdi.

El is ajándékozta a házukat. Jó sok időre. Ha kívül nem is lehet, de belülről majd üvegpalota lesz. És ha már a fiataloknál vagyok, még valamit meg lehet csinálni! Van egy jó nagy szabad hely, ahol edzeni szokták magukat. A szabad ég alatt. Nem kell nekik annyi szabad tér! Elveszem és építek rá üvegpalotát, de ez már kívülről-belülről az lesz! Amúgy is napszúrást kapnának a szabad ég alatt. Itt meg lesz légkondi. Kicsit drága, sőt egyre drágább? Nem számít! Dőlni fog a lé (az építkezésre)! Ollé!

Na, na, mi ez a hangoskodás? Mégis vannak, akiknek ez nem teszik? Pedig olyan jól elterveztem! Na, nem baj majd leállítom ezeknek a városvédőknek a baját, vagy hogy is ívják őket. Meghívom ezt a pár embert egy zártkörű beszélgetésre. A moderátorom majd azt mondja ez a közmeghallgatás és máris kihúztam a méregfogukat. Nem akarják elfogadni? Már megint sajtó tájékoztatót akarnak tartani? Na, gyerekek nem lesz abból semmi. Teszek róla. Úgysem tudjátok bizonyítani.

De nem teljesen úgy mennek a dolgok, ahogy terveztem. Ez nem jó. Egy újságíró mégis elment, sőt a túlbuzgó kollégám felhívta az egyik városvédőt a tervezett sajtófórumuk után, és felajánlotta: ha igényelik, mi el tudjuk juttatni az anyagaikat a médiának. Hogy lehet ennyire vigyázatlan! Hát nem gondolkodik! Lebuktatta az egész akciót. Hát ilyenekkel vagyok körülvéve, gondolkodott el a kis-nagy ember.

Így történt mindez két M és egy C után X évvel. Úgy igaz, ahogy elmeséltem. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége, fuss el véle.