Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Levél Lezsák Sándorhoz

2007-10-02

Lezsák Sándor

Levélben köszöntelek benneteket, mert az élet nem tette lehetővé, hogy a húsz éves évfordulót veletek együtt töltsem. Egri társaimtól tudom, mind a csütörtöki, mind a hétvégi találkozó nagyon jól sikerült. Igazán jó és egyedi élményt nyújtó események voltak. Lelket emelők.

Ami miatt tollat ragadtam, az egy mondat, mely sommás összegzést adott a közelmúltunkról.

Új, igazi rendszerváltásra van szükség.

Igen, így van! - de még egyszer nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra naivak legyünk. Az akkori naivitásért mindannyian nagy árat fizettünk! Már ott tartunk, hogy régi-új uraink a magyar államiságot számolják fel. Ha továbbra is azt tesszük, mint eddig, - engedélyezett keretek között mozgunk - be is fogják fejezni "áldásos tevékenységüket".

A magyar honvédséget gyakorlatilag már felszámolták. Ami van, már egy megyét sem tudna megvédeni.

A közoktatás szétverése folyamatban van. A kisebb településeken - gazdasági okokra hivatkozva - felszámolták az általános iskolákat. Nagyobb településeken összevonásokkal lehetetlen helyzetbe kergetik a szakképzést és a gimnáziumokat. A felsőfokú oktatásban - pénzkivonással - ellehetetlenítették a magas szintű, minőségű képzést. A tandíjjal a jó képességű, de szegény fiatalok továbbtanulási lehetőségét szűntették meg.

Tudatos szellemi leépítés folyik az országban.

Települések sokaságán szűntetik meg a helyi közigazgatást. Heves megyében - az egyetlen szocialista vezetésű megyében - a feladatok szétosztása, átruházása és a megyei vagyon eltüntetése folyik. Be akarják bizonyítani, hogy minden feladat elvégezhető máshol, vagy a településeken, vagy régió szinten.

Egyre több helyen nem lesz pap, tanító, orvos, gyógyszerész, közigazgatási szakember. Értelmiség nélkül maradjanak falvaink, kisvárosaink!?

Az egészségügy tönkretételének utolsó fázisába értünk! Hány településen ne legyen orvos? Hány helyen ne legyen gyógyszertár, hány hónapig kelljen a kórházakban várólistára kerülni ahhoz, hogy azt mondjuk: elég volt! Már eddig is emberéletekbe került az "átalakítás", a "reform". Meddig várunk az emberirtás megállítására?

Az ország felelős, legitim, választott vezetői eddig eladtak, elherdáltak szinte minden állami vagyont. A magyar emberek munkájával, verítékével létrehozott értéket. Holnapra nem marad semmi, ami segítségével tényleges hatalmat lehessen gyakorolni. A jövő kormánya - akárkik is alakítják - tehetetlen báb lesz. A valódi hatalomgyakorlás a közszolgáltatásokat birtokló-bitorlók kezében lesz. A fényt adó áram, a meleget adó gáz, az életet adó víz a szolgáltatóké. Már a minisztériumainkat is el akarják adni. Majd akkor fogunk felébredni, felkelni, ha a Parlamentet verik dobra?

Mi kell ahhoz, hogy a magyarság vezetői végre azt mondják, hogy elég és a nép élére álljon? Nem csak szavakban, hanem tettekben is!

Igazi rendszerváltást azonban csak kiharcolni lehet.

Az 1990-es hatalomváltás a szocialista elvtársak kegyéből történt zseniálisan úgy, hogy az általuk okozott mérhetetlen kár a rendszerváltók fejére hulljon vissza. A "Kerekasztalnál" és a "Paktumnál" a feltételeket ők diktálták. Mi meg örültünk a "Rendszerváltásnak". Ők tudták, hogy a naivakat aláaknázott terepre csalták. Amíg a szocializmusból itt maradtakat nem zavarjuk el a hatalmi pozíciójukból, addig valójában nem is lesz rendszerváltás!

A hatalmi eszközök, mind a régi rend hívei, s annak mesteri alkalmazói kezében vannak. Az ő fegyvereikkel, ellenük mi nem győzhetünk. Alkotmányunkat, törvényeinket kiforgatva velünk szemben használják. Rendőreink szolgálnak és védenek, de nem a népet, hanem a korrupt, velejéig romlott, nemzetáruló és hazug hatalmat, azaz a régi rend ma is regnáló urait.

Mi a végletekig ragaszkodunk a játékszabályokhoz. A másik oldal nem. Mire rájövünk, hogy így nem védhetjük meg értékeinket, családunkat, földünket, országunkat, ők már rég eltüntetik, amit mi védeni szeretnénk.

Pedig nem leselkedet a magyarságra soha akkora veszély, mint most!

Igazi rendszerváltásra van szükség!

A fogyasztói társadalom megásta az emberiség sírját. Az önmagáért való szemlélet - "fogyassz, hogy termelhessek, termelek, hogy fogyaszthass" - tönkre tette a környezetünket. Az elképesztő pazarlás, pocsékolás, a természet törvényeinek megszegése tovább nem folytatható büntetlenül. A mindenkit érintő hatások felmérhetetlenül nagyok lesznek, mely alatt a mai világrend összeomolhat. Csak példaként: Kínában a napokban két millió embert kellett kitelepíteni lakóhelyéről, mert a természet a rablógazdálkodást óriási árvízzel torolta meg.

Barátaim! Ez csak a kezdet volt! Amerikai és brit kutatók szerint a jövőben több százmillió ember népvándorlására lehet számítani! Nem a távoli jövőben, hanem rövidesen! Tudom, lázálomnak tűnik, de nem az. Persze tehetünk úgy, mint a jó Pompeiek, ott a Vezúv lábánál. "Nem számít, ez csak egy kis földrengés volt, egy kis füstöt eregetett a hegy" - mondták. Nem tettek semmit, maradtak. Mi már tudjuk mi lett a vége.

Mi sem mondhatjuk, hogy olyan idő van, mint szokott, nem lesz baj.

Rendszerváltásunkkal megtanulhattuk, milyen árat kell fizetni a naivitásért. Ezt még egyszer nem tehetjük meg. Ha nem vesszük komolyan a figyelmeztető jeleket belepusztulhatunk. Történelmünk során a tévedés, vagy a butaság mindig megbosszulta magát. Csak példaként: az I. Világháború végén - a vörös gróf - Károlyi Mihály került hatalomra. Leszerelte a hadsereget, majd átadta a hatalmat a kommunistáknak. A békeszerződés előtt. Trianon, egyharmadra zsugorításunk lett a vége.

Kell nekünk még egy ilyen sorscsapás?

Hány Mohácsra, hány Trianonra van még szükségünk?

Mi marad meg a magyarságból, ha nem készülünk fel a jövő kihívásaira? - vagy azt mondjuk majd, hogy nem gondoltuk?

A klímaváltozás következtében elinduló nagy népvándorlás, hogy érinti majd a szomszédjainkat, és hogy bennünket? Mindenhol megvan a nemzeti öntudat. Olyan kormányaik vannak, akiknek minden hatalmi eszköz rendelkezésükre áll. És nálunk? Lassan semmink sincs, amivel rendelkezünk, se hitünk, se hadseregünk, se pénzünk.

A veszedelem, mely az emberiséget fenyegeti, minket fog legfelkészületlenebbül érinteni. Egy természeti katasztrófa elképesztő drágaságot idéz elő, mely láncreakcióhoz vezet. (Egy-két rosszabb év már most kiürítette a világ gabona tartalékait.)

Mi leszünk azok, akik nem tudjuk majd megfizetni a magas árakat. Ki fogják kapcsolni a világosságot adó áramot, a meleget adó gázt, elzárják az életet adó vizet, sőt, ha nem tudjuk törleszteni a lakáshitelt, gyorsan kiköltöztetnek. Lesz bőven gazdagabb betelepülő, aki otthonunkat azonnal megveszi. Bagóért eladjuk földjeinket is, mert tiszteljük a törvényt: "Adós fizess!". Így válunk ősi földünkön földönfutókká!

De korgó gyomorral is büszkék leszünk, mert minden előírást betartottunk. Először csak éhesek leszünk, aztán hajléktalanok, majd hazátlanok. Majd egy valaha volt nép.

Ezek a bitangok nem fognak minket megvédeni! Senkitől és semmitől. (Ezért is hangoztatják egyre gyakrabban az öngondoskodást???) Minden nap, amíg hatalmon vannak, őket gazdagítja, minket és az országot pedig szegényíti. Az államkasszába egy fillért sem fognak betenni, csak egyre több adóslevelet. Mindegyik, egy láncszem lesz a bilincsünkön.

A harc elkerülhetetlen. Maguktól a hatalmat soha sem fogják átadni. Bármilyen eszközzel, bármi áron meg akarják tartani. Ha mégis teret adnának, az már csak az új aknamező lesz körülöttünk.

Megvárjuk békésen, míg egy rés sem marad? Melyik a jobb: az aknamezőn értelmetlenül elhullani mind egy szálig, vagy harcban, - vérveszteséggel, de megmaradva - győzni?

A szabadságot és az igazságot csak kiharcolni lehet.

Márpedig e kettőhöz tényleges rendszerváltásra van szükség!