Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

A leglényegesebbről! I.

2010-09-04

Már másodszorra került hozzám Pap Lajos professzor úr beszéde. Kunszentmiklóson, a Magyarok Szövetsége 2010. február 7.-i munkaértekezletén vett részt, s öntötte szavakba sorsunkkal kapcsolatos gondolatait. (Hála az égnek, mi nem vagyunk sorstalanok.)

A legnagyobb dologról fejtette ki nézeteit, mely mindenkit, mindenhol foglalkoztat. Az élet értelméről. Közelebbről a magyarság életének értelméről, hiszen minket ez érint leginkább. Persze, általános érvényű igazságról is beszél, de itt mi vagyunk a gondolat közepébe helyezve.

Előre jelezném, hogy legmélyebb tisztelettel gondolok személyére, még ha most vitatkozni is kívánok vele. Nagyságát csak azzal tudom érzékeltetni, Ő az egyetlen személy, akit méltónak tartok az államfői tisztségre.

E vitairat nem is azt szolgálja, hogy neki, vagy nekem van igazam, hanem azt, hogy megválaszolásra kerüljenek az élet leglényegesebb kérdései, melyek eddig válasz nélkül maradtak. Tulajdonképpen elsikkadtak a többi kérdés mögött. Pedig, amíg ezekre nem kapunk választ, a magyarság sorsa sem fordulhat jóra.

Ezért van szó most a leglényegesebbről!

„Szeretetben Testvéreim, Magyarok!
Összefogás. Kivel? Kikkel? Ki ellenében? De kivel fogjon össze a magyar? Kik vagyunk, honnét jöttünk? …. A válasz egyértelmű: a teremtő Istennel! A teremtő Isten mindannyiunkat meghatározott céllal és feladattal küld e földi mindenségben. Mindannyiunknak, kivétel nélkül feladata van. Nem véletlenül születtünk ide a Kárpát-medencébe, nem véletlenül nyelvünk a magyar, nem véletlenül vagyunk itt magyarok. Nekünk itt van feladatunk, nekünk a Jóisten azt jelölte ki, hogy a földimindenség megtartásában a Kárpát-medencét örök időkig megtartsuk annak, amit a Jóisten nekünk és a világnak szánt.”

„Mi a Kárpát-medence? Kárpát-medence Isten tenyere, Isten kelyhe, ami az itt élő embereknek lehetőséget ad arra, hogy itt a földi létben a legnagyobb emberi örömmel és boldogsággal éljen és eleinknek is ez volt a célkitűzése.”

„Összefogás. A Jóistenen kívül kivel? Hát őseinkkel! Itt, ebben a gyönyörű helyen, amit Kárpát-medencének hívunk, fellelhetők őseink hagyatéka.”

„De mi a mi nagy problémánk? Az, hogy elfelejtettük őseink hagyatékát és elfelejtettük, hogy kik vagyunk. … szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek benneteket, ahogy szeretett Krisztus bennünket, föláldozta érettünk az ő életét. A magyarság az őskultúrájában a szeretetre épülő, befogadásra épülő kultúra volt és mi nagyon nehezen, de ebben az elmúlt borzalmas ezer is megtartottuk a szellemiséget, hiszen a Szent Korona tan nem más, mint a befogadás tana, a szeretetre épülő, egymás mellett élő társadalom tana.”

„Ezer éve mi megpróbáltunk Nyugat-Európához idomulni. Nyugat-Európa mire épült fel? Az un. euro-atlanti vagy görög-római műveltség és a zsidókrisztiánus vallás mire épült fel? Ők uralkodók, ők leigázók és mi megpróbáltunk aszerint élni, ahogy a nyugatiak élnek.”

„Az összefogás azt jelenti, hogy elfelejtjük ezt a kultúrát és visszatérünk az ősi kultúránkhoz. Ez pedig a szeretetre alapuló, minden magyart befogadó, minden idegent elfogadó kultúra, mert a mi földi küldetésünk a velünk együtt élő népek jó útra vezetése, tanítása, a szeretet ösvényére való terelése. Kivel kell összefogni? A teremtő Istennel és meg kell hallani az új szövetség üzenetét: szeresd embertársadat, mint tenmagadat! Azért vagyunk betegek, mert mi gyűlölködni próbáltunk.”

„Ezer éve megosztva vagyunk vallással, bőrszínnel, származással, pártpolitikai megosztottságban vagyunk, és a magyar ember amikor gyűlöl, akkor magát teszi tönkre. Mert sem genetikusan, sem földi küldetése miatt ez nem az ő világa. Nekünk helyre kell állítani a kibillent idő, az idegen kultúra majmolása helyett a magyar kultúrát, a magyar érzésvilágot. Aki szeretni tud, az önmagát tudja gyógyítani és embertársát.”

„A szeretetnek három megnyilvánulása van.”

„Mi a harmadik? A legmagasabb szintű szeretet. Ez nem más, mint az agapé, az ingyen kegyelem adásának képessége. Az ingyen kegyelem azt jelenti, ha velem bárki bármi rosszat tesz anélkül, hogy helyrehozná, én őt szeretem. Nem várok érte sem elismerést, sem üdvösséget, hanem én az Isten teremtette lény fölemelkedem a krisztusi szintre, mert aki engem megöl, aki meggyaláz, aki apáimat, anyáimat megölte, meggyalázta, annak is képes vagyok kegyelmet, megbocsátást adni.”

Ide idéztem beszéde lényegét, mely témánkat illeti, más betű típussal és betű nagysággal.

A fő kérdés

Mit kell tennünk a földi mindenség megtartásában, hogy a Kárpát-medencét örök időkig megtartsuk annak, amit a Jóisten nekünk és a világnak szánt? Mindezt úgy, hogy aki engem megöl, aki meggyaláz, aki apáimat, anyáimat megölte, meggyalázta, annak is képes vagyok kegyelmet, megbocsátást adni.

A mai végidőket is nézve elveszőben van a Kárpát-haza. Itt ülnek a fejünkön a hódítók, elveszik megtermelt értékeinket, már szinte országunk sincs, mindent kiprivatizáltak. Beköltöznek helyünkre az új „honfoglalók”. Természeti kincseinket mások aknázzák ki, s három év múlva az anyaföldet is kihúzzák alólunk. Közben fenyegetnek bennünket, ha nem úgy táncolunk, ahogy a nótánkat elhúzzák (idegenek), akkor megüthetjük a bokánkat.

Ha nem védekezhetek, hanem szeretnem kell gyilkosainkat, e rabló világot, hogy őrizhetem meg a Kárpát-medencét a földi mindenségében? Szeretettel befogadtunk mindenkit, s ezer éve viszik javainkat, életeinket. Az út során egyre gyengébbé váltunk. Ha még jobban szeretjük gyilkosainkat, a maradékot is kipusztítják, kiirtják, nem fog rajtuk az emberi szeretet. Annál már sokkal jobban szeretik a vagyont és az önzést. Ahol ennek erővel nem állják útját, mindent magukévá tesznek. Ha mindenünket elveszítjük, ha a szeretet oltárán el kell pusztulnunk, hogy fogunk mi bármit is megvédeni? Sehogy! A halottak már nem tudják a szeretetet gyakorolni. Ne feledjük: békében és szeretetben élő népek sorát irtották már ki az utolsó ezer év alatt!

Tisztelt Olvasóim!

Aki tudja a megoldást ossza meg velem, s én megosztom a közösséggel. Várom leveleiteket.