Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Kapituláció

2012-01-07

Rég nem írtam, már nehezteltem is magamra, de mindig el is hessegettem. Még nem történt olyan, ami miatt tollat kéne ragadni. Hát most igen.

A magyar kormány feje – Orbán Viktor – bejelentette, hogy minisztere előfeltételek nélkül tárgyalhat az IMF-fel és az Európai Központi Bankkal.

Magyarán feltételek nélkül megadtuk magunkat. Eddig bírtuk. Mondhatjuk ez lekicsinylő, akár gúnyos hangsúllyal is, kárörömmel, s ezt meg is teszik a magyarság ellenségei a szocialisták és a liberálisok. De mondhatjuk ezt büszkén is, hiszen egy kormány sem bírta ennyi ideig a pénzvilág urai ellen. Nem az hogy nem bírták ennyi ideig, nem is mertek ellent mondani egy napig sem. A nagy államok vezetői is farkukat behúzva – már amelyiknek van – sompolyogtak el a fal mellett.

E közben Orbán Viktor igazi magyar virtussal esett neki a pénzvilág urainak. A nyílt színen. Aki szerint nem tökös gyerek a miniszterelnökünk az igazából semmit nem lát a világpolitikából és a nemzetközi erőviszonyokból. Szóval maradjunk annyiban, le a kalappal előtte, hogy eddig is bírta. A kényes ízlésűek tegyék fel maguknak azt a kérdést, hogy kit ismernek a táboron belül, aki ellen mert szegülni. Még a francia elnök és a német kancellár asszony is csak halkan mert vinnyogni, mikor egy-egy leminősítés lehetőségével megfenyegették. Hozzájuk képest a magyar miniszterelnök nemes erényeket tud felmutatni.

Azt azonban tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy ma a Dávidok győzhetnek csak, a Viktorok nem, hiába jelenti a nevük a győztest. Most még dávidi korban élünk. Én ennek ellenére már nyugodt vagyok. Hiába győzték le Viktort, dávidnak már egy szeggel több van a koporsójában. Úgy is szépen haladnak az összeomlás felé, mely akár ebben az évben be is következhet.

Szegény Viktor vitorlázott az angol-szász mágnások és az európai riválisai által keltett viharos szelekben, nem kerülhette el, hogy e szelek néha ne találjanak közös irányt. Na így borult fel a hajónk. A roncsokon majd csak elhányódunk egy darabig, mi ez már megszoktuk évszázadok alatt. A pöffeszkedő óriások azonban nincsenek felkészülve arra, hogy máshonnan jöhet óriási vihar, mely az ő elhízott, elpuhult, tohonya testüket, bárkájukat ripityára törheti. De így jó, ezek az elbizakodott hólyagok ne is tudják meg előre, hogy honnan közelít a vész feléjük.

Már nem kell sokat várni!

Csak úgy utólag jegyzem meg, a játszma még nem ért véget! Még van ütőkártya a kormány kezében. Az euro zóna államai abban látják a recesszióból való kimenekülés útját, hogy az Uniót egyesült államokká alakítják. Francia-német vezetéssel. Az újonnan jöttektől és a kisebbektől elvárják uralmuk tudomásul vételét, a feltétel nélküli betagozódást. Az elemzők arról beszélnek, hogy a görögök miatt egyébként széteshet az egész.

Én meg úgy vélem, ha az EU sokat szarakodik velünk és nem hagy békén bennünket a kormány most húzhat nagyot: bejelentheti távolmaradásunkat a létrehozandó Európai Egyesült Államoktól. Ez azért adu ász, mert ha ezt bejelentjük biztos, hogy kettészakad az Unió. El kell gondolkodniuk rajta, hogy mi éri meg nekik jobban: békén hagyni végre minket, vagy amit évtizedek alatt építettek fel nagy nehezen, egy-két éven belül megsemmisül. Európa kiírja magát a nagyhatalmak közül. Pedig éppen azon dolgozik, hogy minden elemzéssel szemben utól érje, majd megelőzze Amerikát. Túl nagy a tét: előre törni, vagy megsemmisülni. Ha van eszük, békén hagynak bennünket. Mondhatni kicsik vagyunk, de mégis bele törhet a foguk, ha ránk akarnak harapni.

Érdekes küzdelem lesz a közeli hetekben, oda kell figyelni! Az idén amúgy sem fogunk unatkozni, de ez már további cikkek témája lesz.