Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Jelen és jövő

2008-11-04

Mottó:

1./ A nemzet, a közösség mindenek előtt! Túlélő hangyák nem léteznek, csupán túlélő hangyabolyok vannak. (LHA) /1/

2,/ A Bibliában is a nemzetek dicsérik az Urat... (AB) /2/

3./ Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat. (JA) /3/

4./ Te gyógyítod meg a világ kelését! (DJ) /4/

(Közgazda-elemzőként mindenek előtt megértést kérek az előadás sajátos szerkezete, a számos idézet miatt, de az elemző - munkája során - jobbára \"hozott anyagból\" dolgozik. Az idézetek kettős célt szolgálnak: egyrészt a gondolatok - szerzőjük általi - pontos megfogalmazását, másrészt annak megjelenítését, hogy a népesedési probléma az egész ún. \"nyugati világ\" általános, mégpedig értékrendjével összefüggő gondja. Tekintsük az idézeteket építőkockáknak, melyekből fölépül mondandónk háza!) - a

Tokay Rozália elnök asszony \"A konferencia ajánlása\" c. anyagban így fogalmaz: \"(...) ifjúsági konferenciánk központi kérdése a nemzetépítő munka. Ennek vállalásáról, végzéséről és védelméről szeretnénk beszélni, gondolkodni és terveket szőni.(...)\" Erre teszünk most is kísérletet, eme előadás során.

1./ HELYZETJELENTÉS (A TÜNETEK)

(Hallgassuk meg Pálffy István híres jegyzetét, \"Az én hazám\" címűt, amely többet mond minden statisztikai adatnál... /hanganyag a Kossuth Rádió sorozatából/!)

\"Miként sodródtunk ilyen veszélybe?\" - kérdezi Pálffy e ragyogó látlelet közben, s vele együtt mi is ezt kérdezhetnénk, ha már nem tudnánk rá a választ.

Tömören összefoglalva: alapvetően anyagi-pénzügyi, erkölcsi és hitbéli gátló-leépítő tényezők miatt \"ment el a kedve\" az ún. nyugati kultúrkör népeinek az utódvállalástól, szakszerűen: önmaga reprodukálásától. A magyar nép számára ezt a tendenciát csak erősítette a huszadik századbeli ún. \"trianoni magyar sors\".

Köztudomású, hogy - közvetlen és közvetett - önpusztításban \"élen jár\" a magyar nemzet: öngyilkosságban, magzatelhajtásban, heveny alkoholizálásból fakadó betegségek okozta elhalálozásban évtizedek óta világbajnokok, de legalábbis \"dobogósok\" vagyunk. (Az alkohol által okozott betegségek következtében ma Magyarországon naponta száznál több ember hal meg!!! /Lánchíd Rádió, 2008. 08. 08./) Nem sokkal jobb a helyzet a magyar kisebbség által lakott Kárpát-medencei területeken sem. A témakör talán legavatottabb és -elkötelezettebb ismerőjét, Fekete Gyula író-közgazdászt kell segítségül hívnunk a drámai helyzet érzékeltetésére. Már 1992-ben megjelent a \"Véreim, magyar kannibálok!\", igencsak kifejező c. könyve (\"Vádirat a jövő megrablásáról\" alcímmel), melyben jelzi, hogy immár \"negyedszázad óta készül\" a kötet megírására (1967 óta!!!). Vezéraxiómája: \"Az emberi lét első számú és legmagasabb rendű törvénye: az élet fenntartásának és továbbadásának a parancsa, szüksége, kötelessége\", amit Ady Endre tömören csak így összegzett: \"Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az élet él és élni akar. /5/\" Az író-közgazdász Feketének legutóbb a Hitel 2007. júliusi számában jelent meg nagy, e témát végső formába öntő aggodalmas írása (EUROPA S. O. S.). Ennek kapcsán ír a kiváló Bognár József keményen őszinte cikket \"Fekete Gyula tragikus győzelme\" címmel /6/. Ebben hitet tesz a fenti vezéraxióma érvényessége mellett, majd taglalja: \"A közgazdaság-tudomány klasszikusai (Malthus, Ricardo, Smith) már jó kétszáz éve kifejtették, hogy a munkabérnek fedeznie kell a munkaerő napi és távlati újratermelésének a költségeit a kor színvonalán. Tehát nemcsak a munkást illeti meg a munkabér, de a családját is. Ez a nézet azóta is érvényes. De az elmúlt kétszáz évben elsikkadt a munkabérnek a családra jutó része. A kommunista rendszer egyszerűen elvette, mondván, hogy a társadalom majd gondoskodik a gyerekekről. A nyugati világban - majd újabban nálunk is - egyre elfogadottabbá vált az a felfogás, hogy a munkabér kizárólag azé, aki megdolgozott érte. Ehhez asszisztál az állam, a média. A gyerek pedig hobby, magánügy és teher a társadalom nyakán... Európában az élet és a halál kultúrája csap össze, és már az életellenes erőké a főszerep... A többségnek túl kell élni! Ez az elsődleges alaptörvény, amely semminek, még az úgynevezett emberi jogoknak sem rendelhető alá. Sőt éppen fordítva! Ennek kellene minden más törvényt alávetni.\" Ezután a szerző így folytatja: \"A mai trend folytatódása esetén a végső pusztulás lesz földrészünk népeinek sorsa. A már betelepült nyolcvanmillió idegenről majd egyszer valakik úgy beszélnek, mint Európa első új hódítóiról, gyarmatosítóiról... Az észak-amerikai indiánok kiirtását főleg a \'tüzes vízzel\' érték el. Nekünk a liberális életszemlélet a tüzes víz...\" Végül a megoldás keresése során Bognár ekképp tűnődik: \"Van-e még kiút ebből a helyzetből? Nyilvánvalóan először az agyakban kellene rendet teremteni. Ki kellene pucolni a közéletből, a médiából a káros tanok hirdetőit. A legcsekélyebb kompromisszum sem köthető velük.

Totális pusztulásunk egyik oka éppen a jó szándékú tisztességes hülyék kompromisszumkészsége a halál ügynökeivel.\"

A cikk vége könyörtelenül rámutat a lényegi, a jelenségek mögötti összefüggésekre: \"Mostani klímaváltozásunknak, negyvennégy fokos tikkasztó nyarunknak fő okozója szintén a liberalizmus egyik fő vívmánya: az egyéni érdek mindenek fölé emelése, a tőke teljhatalma, a profit diadala az emberi felett - esetünkben az úgymond haladást szolgáló növekvő gazdaság kérlelhetetlenül gyilkos modellje által. Lesz-e vajon a távoli jövendőben magyarul tudó, olvasni is képes nemzedék, amely elégtételt adhatna Fekete Gyulának?\"

És máris itt vagyunk a döbbenetes ok-okozat láncolatnál: az élet egyszerű újratermelését is ellehetetlenítő elosztási viszonyoknál, az emberi tényezőnél, mint akadálynál.

2./ ÉRTÉKELÉS (A VALÓS HELYZET)

Az életellenes elosztási viszonyok - mint emberi tényező - mellett egyre jobban nehezítik a helyzetet egyes természeti tényezők. A magyarországi helyzetet - annak alakulását - talán Végh László atomfizikus-természettudós publikációi tükrözik a leghívebben. Míg 1999-ben \"Fenntartható fejlődés\" címmel jelentette meg egyetemi előadásainak kiérlelt kötetét, addig 2005-ben már a sokkal szigorúbb című, komoly gondokat sejtető \"Fenntartható élet a Földön\" c. ragyogó munkájában aggódik a földi élet továbbvitelének szűkülő lehetőségei miatt (szó sincs fejlődésről!). Már a könyve elején igen konkrétan fogalmaz: \"Mára... az ember és a természet kapcsolata válságosra fordult. A válság oka, hogy az ember által létrehozott és fenntartott gazdasági rendszer már régen nem az ember javát szolgálja, hanem alkotója ellen fordulva, az embert teszi a rendszer szolgájává. Mivel e gazdaság elpusztítja az embert éltető természetes környezetet, majd a fogyasztói társadalmat követő kőkorszakba, végromlásba taszíthatja az emberiség túlélő maradékát is. Hamarosan, akár egy évtizeden belül eldől, hogy az emberiségnek a válságot felismerő és cselekedni képes része tud-e illeszkedni a természet rendjéhez és így fennmaradhat-e. Elsősorban az ember eltévelyedése a ránk törő válság oka. Nem vagyunk elég tudatosak, pedig... a sötétben botorkáló, egyik napról a másikra élő emberre a természet törvényei szerint elrendelt végzet vár.\"

A szerző könyvének fejezetcímei önmagukért beszélnek: \"A társadalom mint rendszer\", \"A zsarnokság\", \"Az eltompítás rendszere\", \"Az okos és a bölcs\", \"Szabadság és hit\", \"Harc az erőforrásokért: világgyarmatosítás\", \"Elöregedés és népességcsökkenés\". Ez utóbbi fejezetet zárja a szerző az alábbi gondolatmenettel: \"...a bevándorlás súlyos válságok forrása is lehet, ha egy idő után kiderül, a bevándorlók nem képesek vagy nem is akarnak beolvadni a befogadó társadalomba. Észre kell venni, hogy a gazdag társadalmak népességcsökkenési válságának alapvető oka nem az anyagiak hiánya, hanem jövőképüké, a jövő kilátástalansága.\"

De jó hírünk is van: talán vehetjük biztató sorsüzenetnek a könyv végén szereplő gondolatot: \"Nemcsak a kedvezőbb természeti adottságok miatt a Kárpát-medence lakói várhatóan könnyebben alkalmazkodnak majd az erőforrás-hiányos világhoz, mint Nyugat-Európa népei. Nálunk az idősebbek még jól emlékezhetnek a falun a múlt század hatvanas éveinek elejéig követett, a természethez sokkal jobban illeszkedő életmódra.\"

Al Gore egykori USA-elnökjelölt, Nobel-békedíjas természetvédő jegyzi a \"Kellemetlen igazság\" c., \"A bolygónkat fenyegető globális felmelegedés, és leküzdésének lehetőségei\" alcímű nagyszabású munkát, amely 2006-ban jelent meg hazánkban. Ennek a műnek kiemelkedő, egyben igencsak jellemző, összefoglaló jelentőségű fejezetcíme: \"Civilizációnk és a Föld példa nélküli és hatalmas összeütközésének tanúi vagyunk.\" Azt, hogy úgymond a 24. óra utolsó perceinél járunk, egy 1936-os Winston Churchill-idézettel érzékelteti: \"A halogatás, a félmegoldások, a megnyugtató és félrevezető fortélyok, a késlekedés ideje lejárt. Most a következmények időszakába lépünk.\"

Elképesztő módon illeszkedik a vészjelzések sorába az ókori azték és maja kultúra - a csillagászat, a naptárkészítés tudósainak - üzenete. Az azték naptár tanúsága szerint az Ötödik - hitük szerint az utolsó - Nap korában élünk, amelyet négy pusztító földi kataklizma előzött meg (óriásmeteor, szél, tűz és víz volt a korábbi pusztulások okozója - ebben a sorrendben). Áldozatokkal, imádsággal próbálták az indiánok a Nap felkeltét-\"újraéledését\" elősegíteni, tudva tudván, milyen törékeny a természet rendje.

Feltétlen említést érdemel még Patrick J. Buchanan: A Nyugat halála c. könyve /7/, melynek alcíme is sokkoló: \"Hogyan veszélyezteti a kihaló népesség és a bevándorlók inváziója országunkat és civilizációnkat\". Könyvét ilyen fejezetcímek jellemzik, mint: \"Veszélyeztetett faj\", \"Hová tűntek a gyermekek?\", \"A közelgő nagy bevándorlás\", \"A megfélemlített többség\". Buchanan-t komolyan kell venni, hiszen három eddigi amerikai elnöknek volt tanácsadója, illetve ő maga is háromszor indult az elnökválasztáson. A könyv hátsó borítóján az alábbi összefoglaló gondolatok olvashatók: \"Európában és az Egyesült Államokban egyre csökkennek a születési mutatók, ami az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népességrobbanással párosulva a világhatalomban végbemenő kataklizmaszerű változáshoz vezet, minthogy az ellenőrizetlen bevándorlás minden nyugati országot és nemzetet eláraszt és részekre szakít... /a könyv/ feltárja annak részleteit, hogyan tűnik el a Földről egy civilizáció, kultúra és erkölcsi rend, és egy új világrendet vetít előre, amely szörnyű következményekkel jár szabadságunk, hitünk és keresztény kultúránk kiválósága szempontjából.\"

3./ OKNYOMOZÁS (MIÉRT TARTUNK OTT, AHOL...)

A Kárpát-haza szervesen illeszkedik a fent leírt világfolyamatokba, mégpedig - éppen XX. századi történelme folyományaként - rendkívül kiszolgáltatott módon (a trianoni-párizsi diktátumrendszer kedvezményezettjei is ki voltak szolgáltatva, csak éppen a nagyhatalmi játszmák előnyeit élvezhették, korlátozott szinten, bizonyos mértékig természetellenes fejlődési pályára állítva). A Trianon utáni \"maradék-Magyarország\" már a diktátum utáni első évtizedben is emberfeletti teljesítményt nyújtott; minden érdeklődőnek javasolható a Budapesti Hírlap egykori, 1931 Húsvétjára megjelent ajándék-albumának, egy ragyogó összefoglaló-értékelő munkának az áttanulmányozása /8/. Bemutatja, hogy a kis ország újjászervezte életét: közigazgatását, gazdaságát, közlekedését stb., és 1930-ra - legalábbis fajlagosan - a legtöbb téren elérte, illetve meghaladta az utolsó békeév (1913.) eredményeit. De hiába volt a nagyszerű teljesítmény, jött a világgazdasági válság, és \"kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk\" - ismét hatalmas demográfiai űr az eredmény. Ezt csak tetézte a Don-kanyar s a többi második világháborús veszteség (pl. \"málenykij robot\" címen tízezrek pusztulása szovjet hadifogságban). A párizsi békediktátum (1947.), a visszatért területek újbóli elvesztése a magyarság legnagyobb részére szintén lesújtó hatással járt. Közismert, hogy a szovjet megszálló csapatoknak tíz év után (1955-ben) ki kellett volna vonulniuk; ennek elkerülésére mozgatta a szálakat, provokált ügynökei révén az akkori KGB és a legfelsőbb szovjet politika. Eredmény: vérbe fojtott népfelkelés, illetve szabadságharc, kétszázezer disszidens (váratlan, hatalmas demográfiai és kulturális /főleg nemzeti értékrendű értelmiségiek emigráltak/, valamint genetikai veszteség!) és kerékbe tört hazai életek további százezrei. Nemcsak költői a kérdés: vajon kinek van ilyen körülmények között derűlátása, boldog jövőt idéző víziója, amelynek alapján jó szívvel vállalná a minimális népszaporulathoz kellő családonkénti 3 gyermeket?!

Ráadásul a \"szocialista szociológusok\" pontosan ismerték a társadalmi rendszerek és alrendszerek működését, tudták, hogy a kultúrát, a tartást, a jellemet, a gerincességet a nagyszülők nemzedéke örökíti át az unokák generációjára (a szülők a hétköznapok megélhetésével küszködnek). Nehogy már az átörökítés eredményesen mehessen végbe(!) - gondolták, és cselekedtek. Megszületett a \"kislakás-program\" (átlag 51-54 négyzetméteres lakások a \"Kádár-kaptárnak\" csúfolt tízemeletes szovjet házgyári házakban), amely sikeresen csökkentette közvetett módon a szaporodási rátát, és a nagyszülőket is eredményesen tartotta távol az unokáktól. A jövedelmi viszonyokat a hatalmi elit úgy alakította, hogy nagyobb lakást a családok többsége ne is tudjon hosszabb távon fenntartani. A vallás, a hitélet kordába szorítása, illetve üldözése, a materialista szemlélet erőszakos terjesztése megint csak elvette az emberektől a magasabb életeszményeket, és ez szintén az egészséges szaporodási ráta ellen hatott. Ilyen halmozott ellenszél-hatás láttán csak az a csoda, hogy még él magyar e tájon.

Arról, hogy mégiscsak akadtak szülők, akik vállaltak utódokat és fel is nevelték őket, Panek Zoltán /9/ kolozsvári író szavai jutnak az eszembe, aki az erdélyi élet nehézségeinek tűrését szarkasztikus humorral szemlélte: \"Én például kalandvágyból maradtam itthon\" - szokta volt mondogatni. Paneknak egyébként igen szigorú véleménye volt a demokráciáról; visszatérően hangoztatta, hogy

\"a demokrácia nem más, mint az ostoba többség uralma az értelmes kisebbség felett, és amúgy is ellentétes a kozmikus renddel, hiszen a nagyvilág hierarchikus berendezkedésű.

Ráadásul demokratikus úton könnyen lehet hozni életellenes törvényt is, ami viszont megengedhetetlen.\" Síkra szállt azért is, hogy a legfelsőbb vezetőknek ne lehessenek személyiségi (perszonális) jogaik a szó latin értelmezése szerint, ahol a \"persona\" álarcot (is) jelent(het), márpedig egy vezető ne viselhessen álarcot az általa vezetettek előtt; mutassa meg magát nyíltan, ez a minimális bizalom alapja.

Tóth Zoltán József meglátása /10/ is idekívánkozik: \"... a magyarságnak ma nincs jövőképe és célja sem. (Nem túlzás kijelenteni a mai helyzetet tekintve, hogy jelenje sincs.) Hogyan jutottunk idáig?\" - teszi föl a kérdést, majd egy összehasonlítással meg is válaszolja: \"A hagyományos szakrális világszemlélet (…) valamint a keresztény kozmológia alapján az ember célja a jó. A legfőbb jó az Isten, akinek tanítása szerint - vagyis a jóság, a szeretet útját járva - az ember saját sorsa, földi életének szentsége által, a halál után teljesedik be vagy teljesedhet ki. (…) Az új célt a szakrális létezést biztosító közösségi létéből kiszakadt egyén (individuum) önző érdeke diktálja.\"

4./ KIÚTKERESÉS ÉS -TALÁLÁS (ELMÉLET ÉS GYAKORLAT)

Egyre nagyobb számban foglalkoznak kiváló tudós elmék azzal, hogy megtervezzék, mi módon menthető meg a földi élet, ezen belül főleg az emberi civilizáció ebben a mai, életellenes és természetellenes földi létben.

Jelenleg az életlehetőségek folyamatosan szűkülnek: az utóbbi 100 évben a fajok legalább harmada kihalt már, az oxigéntermelő esőerdőket (főleg Brazília és Indonézia) fokozott tempóban irtják (a pótlásul ültetett háromszoros-ötszörös darabszámú növényzet még évtizedekig nem képes pótolni a 60-80 méter magas óriás-lombkoronákat!). Az oxigéntermelő tengeri-óceáni mikroorganizmusok egészséges működését a tankhajó-balesetek nyomán vízbe kerülő, tengerfelszínen úszó mind nagyobb olajfoltok nehezítik. Az egyre sűrűbben \"támadó\" és mind erősebb hurrikánok, földrengések, árvizek, sárlavinák és elszabaduló erdőtüzek jelzik: a Földanya beteg, gyógyulni vágyik és jelzéseket ad; vélhetően már nem sokáig tűri felszínén az \"ember\" nevű provokátor faj életpusztító tevékenységét.

Emlékezzünk csak a \"Mátrix\" c. kultuszfilm egyik nagyjelenetére, amikor az ember formájú földönkívüli ügynök - miközben kínzással vallatja Morpheust - jellemzi az \"embert\" /értsd: a nyugati civilizációjú embert!/ mint az élővilág (a Világegyetem?) egy érthetetlen, félresikeredett produktumát, mint az egyetlen olyan élőlényt, amely nem képes az őt körülvevő természettel harmóniában élni, sőt: még csak kísérletet sem tesz a harmónia megteremtésére, ehelyett, vadnyugati fogalmazással, rögtön csípőből lő. Ily módon viszont - mint tudjuk - nem lehet visszaállítani a természet egyensúlyi állapotát, gyarapodását, gazdagságát.

Charles Darwin, a híres brit természettudós már 1839-ben(!) így fogalmazott: \"Az őslakókat mindenhol utolérte a végzet, ahová az európaiak betették a lábukat.\"

Talán még Thom Hartman - akinek eddig 17 könyve jelent meg az ökológia témájában - gondolatait érdemes ideidézni \"Az ősi napfény utolsó órái\" c. könyvéből /11/: \"A bolygó egy élő szervezet, és mi, emberek, e hatalmas testnek csupán egy-egy sejtjét alkotjuk.\" A könyv fülszövege így fogalmaz: \"Ha vissza akarunk kerülni a helyes útra, gyökeresen meg kell változtatnunk szokásainkat, szervesen be kell illeszkednünk az élet körforgásába. A könyvben felvázolt változtatásokkal elültethetnénk egy új ökológia, egy új Föld magvait, mielőtt ez az életképtelen, kaotikus rendszer végleg megsemmisíti önmagát.\"

A kivezető út keresése során Hartman érdekes történelmi tapasztalatokat, illetve ismereteket oszt meg velünk: \"A hébereknek... egy olyan rendszerük volt, amely bizonyos időközönként helyrebillentette a társadalom ingáját... ez volt a jubileum. Minden hetedik hétéves ciklus utáni évben, vagyis ötvenévenként elengedtek minden adósságot, felszabadították a rabszolgákat, és egyenlően szétosztották a vagyont... Léteztek más biztonsági mechanizmusok is:... a király pl. nem halmozhatott fel rendkívüli mértékű vagyont, a közösség gondját viselte az özvegyeknek és az árváknak, a kereset pedig csak munkából származhatott, tőkéből nem (törvény tiltotta kamatok felszámítását)... A marxisták/kommunisták ott rontották el, hogy a vagyont a javakban, szolgáltatásokban és a tőkében mérték, tehát ezeket próbálták az irányításuk alá vonni. Nem értették meg, hogy az idősebb kultúrákban a vagyon fogalma a biztonságot, a létbiztonságot és a szentségesség mindennapi megtapasztalását takarja. Ezek minden emberi szükséglet közül a legalapvetőbbek.\"

Ragyogó látleletet jelentenek korunk kórságairól Czakó Gábor művei is, különösen a \"Beavatás\" sorozat két könyve: \"Az eldobható Föld\" és a \"Magánállamok\" /12/. Utóbbi című írását ekképp vezeti be: \"Az államok eredendően köz-társaságok, hiszen lét-okuk a nép jól-léte; a közösség védelme, az igazság érvényesítése, a javak, terhek, jogok és kötelességek méltányos elosztása. A közüdv. (…) a szent királyok életükkel feleltek népük jól-létéért (..) Az ősállam nem monarchikus, arisztokratikus, diktatórikus vagy demokratikus, mert nem hatalom, hanem uralom. Gondoskodás: a földi és égi javak arra szolgálnak, hogy szétosszák őket. Mégpedig úgy, hogy az erős nem magának oszt. (…) a vallási korszak napja egyformán sütött mindenkire, a nemzetállam a kisebbségeket az árnyékba száműzte.(…) A liberális ideológia hamarosan elszakadt a nemzetállamtól. Értelemszerűen, hiszen az egyén jogait hirdeti a közösség rovására. (…) A köz-társaságok meggyöngülése együtt járt a magántársaságok megerősödésével.

Czakó idéz két világnagyságot is, amikor így folytatja: \"A modern magánállam működési elvét először Meyer Amschel Rotschild (1744-1812), a dinasztiaalapító nagy bankár határozta meg zseniális éleslátással: \"engedjék meg, hogy ellenőrizhessem egy ország pénzrendszerét; hogy ki hozza törvényeit, már nem érdekel.\" (…) Lincoln Ábrahám, az Egyesült Államok meggyilkolt elnöke így látta a jövőt 1863-ban(!): \"A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk - vagyis a magántársaságok - kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik föl, és a köztársaság elpusztul.\"

Czakó nem rest, levonja a következtetést: \"Úgy néz ki, hogy a köz-társaságok elvesztették a háborút. A magánállamok megszállták a demokratikus intézményeket, és magukhoz vonták azok pénzügyi-gazdasági-tömegtájékoztatási-nevelési stratégiájának irányítását. (…) Az összes döntést a kor alaphelyzete, a szakadatlan növekedés kényszere csikarja ki. (…) A növekedés és a verseny Gazdaságkor két alappillére. Kiiktatásuk a rendszeren belül fogalmi képtelenség, ezért lehetetlen. (…) A jótól, a bölcsességtől elkülönült egoista hatalom... megvalósult, a kizsákmányolás, a hazugság, az igazságtalanság, a teljes erkölcstelenség társadalma is, a tömérdek háborúval, vérrel, kínzással, az ember csordalénnyé alázásával együtt. A felsőbbrendű ember helyett az önmagát minden felelősség alól fölmentő \'csandala\' lett a diktátor, a bankvezér, a spekuláns, a sajtócézár.\"

Nem hagyható említés nélkül a közelmúlt egyik nagy botrányt kavart írása, a Luganói Tanulmány c. könyv. Szerzője Susan George globalizációellenes aktivista, politológus, filozófus, a Globalizációs Obszervatórium alelnöke. Fiktív történettel mutatja be, hogy a tudóscsoport szerint a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszú távon nem tartható fenn. A lassú, totális pusztulás menetrendjét vázolja fel, lélegzetelállító pontossággal.

Hasonló, rendkívül részletes leleplezést írt Drábik János, a \"Világdemokratúra; a hitelpénz-fasizmus világrendje\"c. könyvében /13/.

De igazán büszkén említhetjük meg a \"proletár költőként\" lealázott, széles látókörű, zseniális József Attilát, aki így ír a pénz elfajult világáról a \"Gyönyörűt láttam\" c. versében, már a múlt század első harmadában(!):

\"(...) Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás,

S mint fillér, száll szét a szilánkja (...)\".

A mi kérdésünk ezek után csak az lehet, kell-e nekünk egy ilyen világ, avagy inkább a magasabb értékek tartományába kívánjuk szervezni-rendezni hazánk, nemzetünk - a közösség - életét?! (Meddig hagyjuk-tűrjük, hogy a globalizmus erői a mi munkánk eredményéből \"fegyverkeznek\", miközben hazánkat, a magyar nemzetet - kifosztása révén - \"lefegyverzik\"?)

A Földön vélhetően a Kárpát-haza lakói számára a legjobbak a túlélés lehetőségei, amennyiben megfogadják Végh László, Thom Hartman és a hozzájuk hasonlatosan természetes rendben, természetvédelemben gondolkodók útmutatásait. A Kárpát-medence ugyanis a Föld két túlélő-övezetének egyike (a másik a Tárim-medence Közép-Ázsiában, ahol - milyen érdekes - etnikai rokonaink, az ujgurok laknak). Mindössze arra van szükség, hogy a csődöt mondott, életellenes modellt élettámogató modellre cserélje fel a Kárpát-haza lakossága. Vegye észre: anyanyelvtől függetlenül egymásra van utalva, már a medence domborzati és vízrajzi sajátosságai miatt is. Ezt ismerték föl (és taglalták meglehetős részletességgel) azok a bölcs szlovák gondolkodók, akik 1933-ban Bécsben francia nyelven jelentették meg elképzeléseiket nyomtatott formában \"A Szlovák Nemzet kiáltványa a Francia Nemzethez - Osszátok meg Csehszlovákiát!\" címmel /14/. Az élettámogató gazdasági modellek is rendelkezésünkre állnak, ezek pl.: Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend /15/, Síklaky István: Létbiztonság és harmónia /16/, Drábik János: Az emberközpontú világrend /17/, és akkor még nem beszéltünk Wilhelm Röpke gazdasági hasznon túlmutató humán bölcseletéről. Van megoldás!

5./ MODELLEZÉS - RENDSZEREK MŰKÖDÉSE

\"A lét tegyen rendet, ne a halál!\" - írja Illyés Gyula \"Óda a törvényhozókhoz\" c. versében /18/.

És milyen legyen a lét rendje a halál rendjével/rendetlenségével ellentétben? - adódik rögtön a kérdés.

\"Új lesz a törvény, a régi lesz az új törvény, az égi lesz az új törvény!\" - dübörög Ákos dala, és kínálja számunkra a járandó utat, az igazi megoldás módját. (Hogy pocskondiázta gyűlölködve annak idején, megjelenésekor e dalt a \"szabad\" sajtó...)

A lét nem más, mint a különféle egymásba kapcsolódó rendszerek (kémiai, fizikai, biológiai, társadalmi, politikai, katonai stb.) rendszere.

Mi a rendszer?

Gondoljunk bele! A magyar nyelv értelmező, üzenő típusú nyelv. Tudjuk, hogy Árpád fejedelemék a hon(vissza)foglaláskor (lásd: László Gyula: Kettős honfoglalás!) Ópusztaszeren \"szert ültek\". Ekkor határozták meg, milyen legyen a kozmikus rendhez igazodó e földi rend - a szer - a régi-új hazában. A papok szertartást végeznek a templomokban, hogy rend legyen a nagyvilágban. \"Az ötödik elem\" c. világhírű film (Bruce Willis, Milla Jovovics) valójában csak magyarul érthető-értelmezhető: a keleti világszemlélet négy közismert eleme (föld, levegő, tűz, víz) mellett csak a \"szer\" elemnek (azaz a szerelemnek) van valós értelme, a \"love\", a \"Liebe\", az \"amore\" és társai ébreszthetnek szép képzeteket, de üzenetük nincs! Ha van szeretet, akkor nincs éhség, mert a szer etet.

Tehát e rendszer valójában szer-szer, vagyis nagyon \"feszes\", abszolút rend. (A legősibb nyelvek kezdetleges fokán a nagyon jó: jó-jó, a nagyon piros: piros-piros.)

Magyarán: anyanyelvünkben kódolva van a kozmikus rendhez való igazodás. És ezt a tudást és a belőle adódó szándékot birtokolták már hon(vissza)foglaló őseink is. Az ősi tudás ösvénye adott, most már csak járni kéne rajta...

De idézhetnénk akár a nagy francia filozófust, Rousseau-t is: \"Vissza a természethez!\" Azaz: a természetes rendszereken alapuló természetfilozófiához és az ezen alapuló természetjoghoz! Rousseau-nak a demokrácia által biztosítandó szabadságról is kemény véleménye van: \"Az angol nép szabadnak gondolja magát, de erősen téved; csak a parlamenti képviselők megválasztásának idején szabad; mihelyt megválasztotta őket, ismét szolganép és semmit sem számít.\"/19/

Elgondolkodtató az a megállapítás is, amelyet Mahathir szingapuri miniszterelnök tett az európai államfők előtt 1996-ban: \"Az ázsiai értékek egyetemes értékek, az európai értékek európai értékek.\" Ezzel nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy az ázsiai értékek megfelelnek a természetjognak, azaz a kozmikus (isteni) világrend emberiségre vonatkozó törvényeinek, míg az európai értékek nem, vagy csak részlegesen. /20/

6./ TEENDŐINK

Mindenek előtt néhai Síklaky István közgazdász professzornak legyen hála, ő ugyanis \"A civilizációk összecsapása - magyar szemmel\" c. munkájában lefektette az alapokat. Két jellemző fejezetcíme: \"A magyarság egyik \'civilizációs családja\' - a nyugati civilizáció\", illetve \"A magyarság másik \'civilizációs családja\' - az ázsiai, konfuciánus jellegű civilizációk\". Egy következő fejezetben, a \"Nemzeti civilizációnk sajátossága: a Szent Korona-tan\" /21/ címűben ekképpen összegez:

\"(...) igenis \'komp-ország\' vagyunk, ez azonban nem valami sors-átok, hanem olyan sajátosság, amelyből történelmi feladat fakad:

Nem az a helyes stratégia, ha beolvadunk a mély, általános válságban lévő Nyugatba, átvéve - mint Huntington kifejezi - \'erkölcsi hanyatlását és a kulturális öngyilkosságát\', és elszenvedve háttérhatalmától a kizsákmányolást, az anyagi jólét forrásaiból való kirekesztést.

A helyes történelmi stratégia:

 visszaszerezni politikai és gazdasági függetlenségünket, azaz kivonni magunkat a háttérhatalom uralma alól;

 visszatanulni ázsiai civilizációs rokonságunk révén öröklött erkölcsi-társadalmi erényeinket és erősíteni nálunk is az \'őshonosodást\', azaz elterjeszteni igazi történelmünk ismeretét, ápolni és fejleszteni sajátos kultúránkat, évszázadokon át kifejlődött és bevált intézményrendszerünket, történelmi alkotmányunkat;

 elismerni a természetjog, a kozmikus rend törvényeit, és igazodni hozzájuk;

 példánkkal hozzásegíteni másik civilizációs rokonunkat, a Nyugatot a süllyedésből való kiemelkedéshez és a többi civilizációval való megbékéléshez.\"

Mai teendőinkre, az elsajátítandó világszemléletre adott útmutató eligazítást - négy nemzedékkel ezelőtt(!) - József Attila \"A Kozmosz éneke\" c. versében:

\"(...) Minden világ a Mérhetetlen része,

Az Isten és a Lelkek Egy-Egésze.

S szépségfáimra miért - varjak ülnek.

Minek? károgják, és én nem tudom.

S tovább kereng bolygóm a bús úton...

Igazságot gyújtván, hűs fényt az Űrnek,

/Mert az Igazság: Élet és az Út/ (…).\"

Hinnünk kell, hogy tudós bölcseink kivezető utat, programot tudnak mutatni; ez adhatja meg nekünk a reményt, hogy hamarosan az egész Kárpát-hazában működik majd a szeretet. Ez a szeretet akkor tud majd hazánkban, a Kárpát-hazában kibontakozni, ha e tájat az Igazság és a Biztonság jellemzi.

Az Igazság mint abszolút érték felismertetéséhez ide kívánkoznak Grandpierre Attila édesapjáról, Endréről írt sorai: \"Alapvető jogelméleti felismerése, hogy az igazsághoz való jog minden más jognál alapvetőbb (Elemi jogunk: Az igazsághoz való jog, 1996.). Az úgynevezett emberi jogok kétes értékűek, ha a hazugság, a csalárdság szolgálatában állnak. Az élet, a társadalom emberi oldalának alapja az igazsághoz való jog megteremtése és érvényre juttatása, amely ha megtörténik, az emberiség páratlan felvirágzásához vezet.\" /22/ (Igazságos Mátyás királyunk okkal nagy népmesehős, számos közép-európai nép tiszteletének tárgya.)

Nemcsak Síklaky professzor ismerte föl a létbiztonság fontosságát az emberi életben, de Plenter János jogtudós alkotmányjogász is kifejti \"A bizonytalanság hatalma\" c. könyvében /23/: \"Aki élni akar, annak rendelkeznie kell valami pénzjövedelemmel. De a jövedelem megszerzéséért valamilyen szolgáltatást kell nyújtani másoknak, akár mint alkalmazott, akár mint egyéni vállalkozó. Ezzel teljessé vált az ember rabsága a társadalomtól. De a jövedelem - másoktól kapott pénz - sohasem lehet folyamatosan biztonságos, különösen nem a modern piacgazdaságban... A modern kori civilizációban a jövedelem bizonytalansága olyan méreteket öltött, és annyira átjárja az élet minden területét, hogy ennek kapcsán már felmerülhet a jelenlegi társadalmi rend jövőjének esetleges bizonytalansága is.\" Később pedig így összegez a szerző: \"...az egymást követő társadalmi változások nyomán fokozatosan erősödtek az emberi élet pozitív elemei a társadalomban - egészen a képviseleti demokrácia megjelenéséig. Ez a hatalmi rendszer az egész civilizációs folyamatot megállította, sőt, retrográd irányba fordította... a képviseleti demokrácia antihumanista világának egyik súlyos következménye az értelmétől megfosztott lét.\"

A fentiekben áttekintettük a legfontosabb kitörési pontokat a jelenlegi tragikus, népesedési helyzetünket alapvetően befolyásoló helyzetből. Ezek rendszerré szervezése az igazi feladatunk.

A jelenlegi magyar parlamenti pártok mind beszélnek stratégiájukról és taktikájukról, azaz az ESZKÖZ-ről, de a CÉL konkrét, netán rendszerbe állított megjelölése mindig elmarad. (Olyan ez, mintha tájékoztatást adnánk arról, hogy milyen hajóval, milyen típusú tájolóval és szextánssal hajózunk, csak a célt, a \"Kincses Szigetet\" nem hozzuk az érintett utasok tudomására; így aztán az nem is kérhető számon!) Márpedig nemzeti szinten csak akkor beszélhetünk megalapozottan az eszközökről, ha a cél is világos: a magyar nemzet gyarapodó továbbéltetése ősi és jelenkori kultúrájával egyetemben. Ehhez immár elkerülhetetlennek látszik a magyar nemzet létdoktrínájának (létalaptanának) a kidolgozása - először legalább is néhány száz oldalon, vázlat szinten. E doktrínának tartalmaznia kell a magyar szellemiséghez kötődő néprajzi, kulturális, történelmi, erkölcsi, sport stb. értékek \"halmazát\", s ezek fizikai továbbéltetésének alapjait, megkérdőjelezhetetlenül. Ez lehet bármilyen magyar egység alapja. A magyar nemzet létszámban és minőségben gyarapodó továbbéltetése a legmagasabb rendű CÉL, aminek minden más (a cél elérését szolgáló eszköz) - államforma, alkotmány, törvénykezés, gazdaság stb. - alárendelendő!!! A magyar értékhalmaznak a tudatosítása az ifjú fejekben, annak felismerése, hogy pusztán magyarságuk miatt is kötődést jelentenek, értéket képviselnek (általában az etnodiverzitás is lehet érték!), vezethet el egy újabb nemzedéknél először a magyar \"önérték-tudatosság\" kialakulásához, majd ahhoz a vágyhoz, hogy eme értékeket gyarapítva kell - és érdemes is - tovább éltetni egy boldogabb jövendő generációban.

Később - de mielőbb - ezen értékek továbbéltetését célul kitűzve hozhatjuk majd a kor színvonalára Történelmi Alkotmányunkat. Tudatosodjék bennünk: volt rendszerváltásunk, szocialistáról kapitalistára. Ez (szinte) egyre megy, egyik is másik is egyaránt pusztítja a természeti környezetet. Rombolja az emelkedett eszmények szerint élni kívánó, derűs és biztató jövőképet, jövőt óhajtó embert.

Most már ÉRTÉKRENDVÁLTÁSRA van szükségünk (nemzetpusztító helyett -építő alapértékekre), és ennek a megfelelő társadalmi formában való leképeződésére, a gazdaság és a politika szakrális, kozmikus alapú rendbetételére.

Csak ÉRTÉKRENDVÁLTÁST MEGVALÓSÍTÓ RENDSZERVÁLTÁS vezethet ki bennünket jelenlegi tragikus helyzetünkből.

Adjon nekünk erőt a spanyol példa (menetrendje: diktatúra - köztársaság - alkotmányos monarchia): trónörökösünk ugyan nincs, de van Szent Koronánk, Történelmi Alkotmányunk, ezek értékrendje megfelel a természetes, szakrális rendnek. Jelenlegi alaptörvényünk amúgy is több szempontból \"kérdőjeles\":

Egyrészt alcíme így szól: \"A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege\". Elfogadhatatlan, hogy amikor már minden posztszocialista ország lecserélte elavult (szoc.) alkotmányát, hazánk még mindig a szovjet megszállás idején reánk kényszerített sztálini-weimari típusú alkotmányát toldozza-foldozza, ahelyett, hogy visszatérne az utolsó jogos helyzethez, megvalósítva a jogfolytonosságot. Nincs itt - pl. 1944. március 18. felől nézve - folyamatos mulasztásos alkotmánysértés (legalábbis 1991 júniusa, a szovjet megszállás befejeződése óta)?!

Másrészt ekképp fogalmaz a preambulum: \"A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja

meg:\". Miután mára mind az öt fent jelzett cél megvalósult, a jelenlegi ún. alkotmány okafogyottá vált. Itt az ideje napirendre tűzni az alkotmányozás ügyét, de mivel a jelenlegi alaptörvény alap nélkülivé vált, így pl. a nemzetgyűlés összehívásának kérdését már semmiképpen sem szabad egy \"kvázi érvénytelen\" alkotmány (és ezen alapuló jogszabályok) előírásai alapján megítélni.

Harmadsorban 1989-ben, az új alkotmány kihirdetésekor az hangzott el a Parlament erkélyéről Szűrös Mátyástól, hogy ezt az alkotmányt majd népszavazás által kell megerősíteni, csak ezután emelkedik jogerőre. Népszavazás viszont - nem volt.

A revolúció szó eredeti jelentése is bátoríthat bennünket: re: vissza; volar: repülni. Azaz: visszarepülés - abba a korba, amikor a szakrális vezetők (uralkodók, fejedelmek, papkirályok) felelős módon, a kozmikus, természetes rend megvalósításának szándékával irányították a reájuk bízott népet. Ez volt a REVOLÚCIÓ igazi, eredeti értelme, óhaja, és nem a forrás-forrongás-forradalom jellegű rendetlenség és felfordulás...

Itt az idő!!! Lépni kell! A tudós koponyák - a régiek és az újak, magyarok és mások - elméletben lerakták a kivezető út alapjait, most a gyakorlatba ültetés, a cselekvés ideje jött el.

A lépés elodázhatatlansága Rahel Varnhagen von Ense bölcs útmutatása nyomán érthető meg igazán: \"Romlottság, és nem az értelem hiánya, ha az ember nem óhajt semmi új, számára kellemetlen gondolatot a magáévá tenni, - ostobaság, ha efféle gondolatok fölmerülnek, s az ember nem veszi észre, hogy ezek újak, - a legnagyobb gyalázat, ha mindezeket fölismeri, és mégis tagadja őket.\" /24/

Amikor mindezt megértjük és ennek megfelelően cselekszünk, akkor majd pusztulóból fejlődőbe fordulnak népesedési mutatóink is, mert lesz nemes emberi élettel kecsegtető magyar jövőkép, lesz utódvállalási kedv.

7./ ZÁRSZÓ

(Az erdélyi gyökerű Benedek István \"Üzenet\" c. írásának 9. tétele /25/ - melléklet)

(A Kossuth Rádió \"Az én hazám\" c. sorozatából Oberfrank Pál szövege /a jellem fontosságáról/ - hanganyag)

2008. 08. 09.

Ludányi-Horváth Attila

(okleveles közgazda, nyugalmazott diplomata, elemző)

JEGYZETEK:

1./ A szerző - Ludányi-Horváth Attila - vezéraforizmája. Alapja egy angolszász zoológus kutatási eredménye. Szerinte az ember esetleges kihalása - a további környezetkárosítás elmaradása miatt - jótékony hatást gyakorolna a Föld élővilágára. Ezzel szemben a hangyák kipusztulása - a kutató meglátása szerint - az egész szárazföldi élet kipusztulásához vezethetne (ugyanis a hangyák a legutolsó apró hulladékeltakarítók a tápláléklánc végén). Érdemes odafigyelnünk nekünk, embereknek is, miként szervezi életét egy ilyen fontos, \"túlélőbajnok\" közösség!

2./ Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár gondolata \"Az én hazám\" c. riportban.

3./ József Attila: \"Nem én kiáltok\"

4./ Dsida Jenő: Tükör előtt\" c. versében mintegy az Úr sugallataként, a magyarságot érintő üzenetként fogalmazza meg ezt a gondolatot.

5./ Ady Endre: \"Intés az őrzőkhöz\"

6./ Demokrata, 2007. július 26.

7./ Patrick J. Buchanan: \"A Nyugat halála\" (Gede Testvérek Bt., Budapest, 2007.)

8./ \"És mégis élünk\" - Magyarország 1920-1930.

9./ Panek Zoltán erdélyi író (sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi Temetőben) személyes közlése

10./ Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa (Varga Tibor, 2007., magánkiadás)

11./ Tericum Kiadó, 2007.; a könyv mottója: \"Ha nem tesszük meg a lehetetlent, akkor az elgondolhatatlannal kell majd szembesülnünk.\" (Petra Kelly /1947-1992/, a német Zöld Párt alapítója)

12./ Czakó Gábor: Beavatás - Magánállamok (Boldog Salamon Kör, 2003.)

13./ Drábik János: Világdemokratúra (Gold Book, 2006.)

14./ Appel des Slovaques adressé a la Nation Francaise - \"Divisez la Tchécoslovaquie!\" (Vienne, 1933.). A hatvanoldalas könyvecske végén található térképmelléklet valósághűen tünteti fel, hogy mekkora területen laknak Csehszlovákiában - a két államalkotó népen túlmenően - a lengyelek, a magyarok, a morvák, a németek, a románok, a ruszinok és az ukránok, bemutatva, hogy ez az állam is igencsak soknemzetiségű. Elgondolkodtatóan tisztességes ábrázolás!

15./ Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend (Kétezeregy Kiadó, 2004.). Már az 1918(!) őszén megjelent 3. kiadás előszavában is reményteljesen fogalmaz a szerző az utolsó mondatban: \"A természetes gazdasági rend műszakilag is felül fogja múlni a mai és a kommunista rendet.\" A XX. század egyik legnagyobb közgazdásza, John Maynard Keynes pedig 1936-ban mondta azt, hogy \"a jövőben többet fogunk tanulni Gesell, mint Marx szellemétől\".

16./ Síklaky István: Létbiztonság és harmónia (Egy zöld fordulat programja; A pénzuralmi rendszer alternatívája), /Éghajlat Könyvkiadó, 2003./

17./ Drábik János: Az emberközpontú világrend (A globalizmus alternatívája), /Gold Book, 2007./

18./ Illyés Gyula: \"Óda a törvényhozókhoz\" (Tersánszky Józsi Jenő jubileumára)

19./ Idézi Síklaky István \"A civilizációk összecsapása - magyar szemmel\" c. írásában (A Szent Korona népe Kelet és Nyugat között; Kapu Könyvek /ISBN 963 86564 2 5/)

20./ Lásd fenn! (19)

21./ Lásd fenn! (19 és 20)

22./ Arany Tarsoly (A hagyományőrzők lapja) 2008. június 1.

23./ Plenter János: A bizonytalanság hatalma (A népakarat kijátszása a demokrácia jogrendjében; Út a tömeges létbizonytalanságba és a modern szolgaságba), Éghajlat Könyvkiadó, 2007.

24./ Mottó, Ágoston Péter: A zsidók útja c. művéből (A Nagyváradi Társadalomtudományi Társaság kiadása; 1917.)

25./ \"Szavainkban a kincs\"; íródott \"a romlás, a romboltatás ellen, minden visszavonó erő ellen, az ifjúságért\" (Inter Leones, 1996.)

MELLÉKLET

\"Üzenem a jövő század magyar ifjúságának, hogy gondosan ügyeljen az emberi méltóságra. Ne vezesse tévútra az, hogy az emberi méltóság világszerte hanyatlóban van, nálunk is. Bújjon ki a farmernadrágból, vesse le mutatványos gönceit, öltözködjék úriember módjára. Tanuljon meg újra magyarul beszélni, szokjon le arról az éneklésről és hőbörgésről, amire a rádió és a tv jóvoltából rászokott. A magyar beszéd alapszabálya, hogy a hangsúly a szó első tagján és a mondat első szaván van. Szokjon le az ütemes tapsról és a diszkó-ordításról. Szokjon le a fölöslegesen használt idegen szavakról és a trágár beszédről.

Üzenem a jövő magyarjainak, hogy figyeljenek gondosan a történelmünkre. Tegyék alaposan latra, mit higgyenek el. A magyar történelemnek vannak dicső fejezetei és ármányos fejezetei, ne tévesszék össze a kettőt, ne ítéljenek elhamarkodottan a múltunk fölött. Mestereiket okosan válasszák meg, rostálják ki a tudatos vagy öntudatlan ámítókat. Történelmünket nem azért kell ismerni, hogy büszkék legyünk, hanem azért, hogy öntudatosak legyünk. A történelem nem csupán csaták, forradalmak, vereségek és győzelmek fölemlegetése, hanem minden alkotásunk ismerete. Művészek, tudósok, írók és költők a történelem legfőbb szereplői. Közös alkotásuk a mű: az országunk. Üzenem minden magyarnak, határainkon belül és kívül, hogy ez a mű a dolguk, az otthonuk, az értelmük. Tenni érte valamit, bár egy téglát a helyére, ez a feladat. Minden más csak magánügy.

Fordítsanak gondot a műveltségre. Szegény és kirabolt ország a miénk, egyetlen vagyona a műveltség, őrizni és gyarapítani kell.

Üzenem híveimnek és ellenségeimnek, hogy Magyarországnak - minden látszat ellenére - van jövője. Letétben annak az ifjúságnak a kezében és szívében, amelyik fölismeri, hogy mélység felé zuhanunk, és megállítja a zuhanásunkat.

Ez az ifjúság már megszületett. Harmatos lelke még gyanútlan, de amint felserdül, egészségesen gyanakvóvá válik, nem hagyja magát félrevezetni, megálljt kiált, kezébe veszi önmaga és hazája sorsát.

Ebben hiszek.\"