Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Időutazás Egerben

2010-12-19

December 9.-én megdöbbentő élményben volt részünk. Mindazoknak, akik elmentek az Önkormányzat által szervezett közmeghallgatásra. Aki a helyi TV-n nézte az is ugyanezt érezhette, hiszen mindenen áthatoló élményt volt.

A város vezetői, illetve szerintem a polgármester segítségével pillanatok alatt a 70-es évekbe röpültünk. Először csak egy furcsa érzés alakult ki bennünk, majd egyik pillanatról a másikra világossá vált minden. Egy igazi, jól megszerkesztett Kádárista termelési tanácskozáson találtuk magunkat. A mellettem ülőkkel szinte egyszerre szökött fel a szemöldökünk és néztünk egymásra. Szinte egymás szájából vettük ki a szót:

- Te nem úgy érzed, hogy visszarepültünk az időben vagy 20-30 évet – kérdeztem

- De, ez döbbenetes, csak szerintem 30-40 évet!

Igaza volt. Legalább annyit. Tökéletesen megszervezték, profi munka volt. Ha ma is ott tartanánk – a szocializmusban - a polgármestert felterjesztenék a Vörös Csillag Érdemrend arany fokozatára.

Ha valaki nem tudná: a közmeghallgatás azt szolgálja, hogy a településen lakók a város apró-cseprő, vagy akár nagyobb gondjaival kapcsolatban elmondhassák panaszaikat. Feltehessék kérdéseiket a város és a város közintézményei vezetőinek. Miért nincs világítás valahol, miért magas a fűtési költség, miért kátyúsak az utak és mik az egyéb problémák. Pont e szerepe miatt évente egyszer kötelező megtartani. A belváros rekonstrukciós terveivel kapcsolatban mi is megjelentünk, mint az Egri Városvédő Polgárok. Ezt előre jeleztük is, hiszen magunk kértük egy ilyen meghallgatás összehívását úgy, hogy az csak erre az egy témakörre szorítkozzon. Ugyanis a rekonstrukció önmagában is milliárdos téma, tele vitatott elképzeléssel.

Mivel a polgármester erre nem volt hajlandó tudta, hogy a kötelezően megtartandó közmeghallgatáson ott leszünk és nem bízott semmit a véletlenre. Igaz, hogy elsők között adtuk le felszólalási kérelmünket, utolsók között kaptunk szót. Hogy nézne már ki, ha panasszal kezdődne a panasznap? Rend a lelke mindennek!

Döbbenetes volt egymás után hallhatni a felszólalásokat. Első felszólaló: dicséret. Második: dicséret. Harmadik: kis panasz, elnézést kérve érte. És így sorban két órán keresztül. Először csak néztünk, mint a moziban, majd leesett a tantusz. Hát persze, egyáltalán nem volt véletlen, hogy az utánunk jövők egy része hamarabb kapott szót mint mi. Volt, aki már nem is dicsért, hanem ömlengett. Bevetették a modern technikát: vetítés is volt. Kádár elvtárs szerintem boldogan mosolygott odaát: nem volt hiába való élni. Az elvetett mag kikelt és szárba szökkent.

Húsz évvel a rendszerváltás után! Hiába, a Tanácsnál megszervezett fejtágítók hasznosak voltak. Tovább élnek az ott hallottak, az ott tanultak. Már csak az hiányzott, hogy egyszer csak felhangozzék: Éljen és virágozzon a város és …… a Kepes család megbonthatatlan barátsága (na meg a megbonthatatlan konzerv, ahogy azt Hofi mondta). Az, hogy ma már nem megyei vagy városi Tanácsnak hívják, nem számít, sőt. Az eszmeiség, a szellemiség tovább él! Búvó patakként is. Meg van a haszna a pártértekezleteknek, ez a lényeg!

De miket is beszélek! Ez nem búvó patak, hanem a felszínen folyik. Nem is akármilyen szinten! Városvezetőin! Míly gyönyörűség: új köntösbe öltözve. Hiába, minket nem lehet csak úgy legyőzni. Nem tetszik a szocialista eszmevilág és vezetés? Van itt más kaftán.

Egerben mindenki azt hiszi, az idén - mindkét választáson - győzött a jobb oldal. Hát ez nem így van! Kié valójában a hatalom, e hagyományaira oly büszke városban? A felszínen úgy látszik: a FIDESZ-é, de ez nem így van. A Lokálpatrióták győztek, senki más. Honnan is indultak el?

A Lokálpatrióta Egyesület vezetőjéről azt csiripelik az egri verebek, hogy amikor a Tanácson dolgozott – még a rendszerváltás előtt – MSZMP tag volt. Ez önmagában még nem lenne baj, ha az eszmeiség nem köszönne vissza most egy közmeghallgatáson! Na meg azon a nyolc éven keresztüli együttszavazáson, amikor a szocialisták vezették a várost. A város költségvetését is együtt csinálták, hiszen Habis Úr volt a költségvetési bizottság vezetője. Nem is volt véletlen, hogy már akkor is ellenkező véleményen voltunk.

Tehát a polgármester hozzáállásán én már nem csodálkozom. De a segítői is valami közös gyökereket engednek sejtetni. Az egyik alpolgármesterről meg azt csiripelik ezek a fránya verebek, hogy az egy egri gyárban - mielőtt igazgató lett - párttitkár volt. Ez már zűrösebb ügynek néz ki, de azt mondják Sós Úr jó ember. Sokat dolgozott a város szépítéséért, műemlékeink megvilágításáért. Már a rendszerváltás után is jól együtt működött a Lokálpatrióta városvezetéssel. Sőt, már régóta FIDESZ tag. Elkötelezett (hova?). A másik alpolgármesterről ilyet azonban nem csiripelnek. Neki csak az édesapja volt az egyik legnagyobb egri vállalat párttitkára (legalábbis a verebek szerint). Így aztán biztos nincs semmilyen kötődése eszmei téren a szocializmushoz. Én feltételezem: otthon a konzervatív kiáltványról folyhatott a beszélgetés. Az azonban nyilvános volt, hogy Rázsi Urat korábban Láng Úr javasolta iskola igazgatónak a maga helyére. Láng Úr szintén lokálpatrióta. Így némileg nem csodálkozunk, hogy Rázsi Úr bírta a lokálpatrióta polgármester bizalmát is, s most az igazgatóságot otthagyta az alpolgármesteri stallumért.

Na, de igazságtalan vagyok azokhoz, akik azt mondják a FIDESZ győzött. Van harmadik alpolgármester is, a FIDESZ-től. Ő rá az csiripelik, hogy „csak” FIDESZ-es volt, és ma is az. Na, ugye, hogy a FIDESZ győzött - mondhatják erre. Hát igen. Társadalmi megbízatású, félállású, egy folyosói kis szobában, félre dugva!

Na, pontosan ilyen mértékben győzött Egerben a FIDESZ. Még egy tárgyaló asztal sem fér el a szobájában!

Mióta a verebek mindezt elcsiripelték városszerte, többször is volt egy rémálmom. Mindig verítékben úszva ébredtem. Álmomban látok egy-két munkásőr egyenruhába öltözött alakot, akik először összebújva sutyorognak valamit, majd harsány hahotára fakadnak. A legutolsó alkalommal sikerült olyan közel húzódnom, hogy megértettem miről pusmognak. „Elvtársak, megnyugodhatunk, hiszen újra a mi kezünkben van a tényleges hatalom”, s harsányan felröhögtek. Én meg álmomban felordítottam és felébredtem rá.

Na, de visszatérve oda, ahonnan elindultunk. Csak gratulálni tudok a polgármesternek. Tavasszal indult a választásokon a FIDESZ jelöltjeként és bejutott a Parlamentbe (tehát rajta keresztül az egyesülete is képviseletet nyert az Országházban). Lényegében a FIDESZ nem tudott saját jelöltet indítani, azaz a helyi lokálpatrióta vezető maga alá gyűrte a vezető kormánypártot. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, végül a kereszténydemokrata frakcióban kapott helyet. Magyarán: a lába előtt hever a kereszténydemokrata párt egri egysége is. Természetesen az őszi önkormányzati választás is a kormánypártok támogatásával történt.

A szocializmusban gyökerező induló helyzetből mindezt elérni – ahogy szokták mondani – nem semmi. Ehhez csak gratulálni lehet, nem sok ember képes erre. Mindenesetre arra elég volt, hogy időutazásra vigyen bennünket.

Nekünk csak az a bajunk, hogy mi nem ebbe a korszakba akarunk visszatérni. Ha már utazunk, inkább előre mennénk. Egy szebb, igazságosabb, gazdagabb jövőbe, ahol már nincsenek presztizs beruházások, ahol az egri kultúra a szép és nem az idegen. Ahol a hős vitézek szobrát nem akarják eltenni (láb alól) a Dobó térről, ahol az ifjúságé az Ifjúsági Ház, ahol nem a főtér alá aknáznak garázst, hanem kiviszik onnan még a gépkocsi forgalmat is.