Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Gyökerestől

2009-10-09

Mit?

A mai állapotokat. Gyökeresen meg kell változtatni! Ma egy civilizáció végnapjait éljük. Mindegy, a világ mely pontját nézzük, a jólét biztosítására hivatkozva feléljük a minket tápláló, fenntartó világot. Tényleg, a II. Világháború óta az éhezők, a guberálók hada mellett a társadalom elég nagy része soha nem látott jólétben él. Ennek azonban iszonyú ára van (azon túl is, hogy közben felszámoljuk a természetet).

Felfogásunkból gyökerestől ki kell tépni a jóléti társadalom ideáját. Az ugyanis rég túllépett csúcspontján, s ma már mellékhatásai váltak uralkodóvá. A hanyatlás jelei öntenek el mindent. A mértéktelen uralomvágy, a habzsolás, a harácsolás, az egoizmus (a liberális eszmeiség központja), az önzés, s a hanyatló társadalmak minden velejárója: a ferdeségek tobzódása (például magamutogató buzik nyilvános felvonulása). Sajnos a mindennemű ferdeség itt, e hazában sűrűsödött össze a legjobban. Pedig nálunk, Kókával szemben nem nagy a jólét. Szerintem az összeomlás itt fog bekövetkezni, s innen terjed majd szét a világba. Mivel ez vérrel jár, ne erre menjünk, hanem térjünk vissza az eredetekhez, azaz egy jól felépített társadalom működtetéséhez.

Ehhez gyökeresen változtatni kell a közállapotokon. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha rájövünk, mi taszított bennünket a szakadékba. Most csak a legfontosabbat vegyük, mely a szocializmus rombolásai után előidézte a zuhanást. Az állampolgári jogok kiüresítése, megszüntetése egy ferde választási rendszer kiépítésével.

Hol tartunk ugyanis ma Magyarországon? Négyévente, a két választás idején működik a demokrácia. Azaz összesen három napon (az országos ugyanis kétfordulós). Ennyi alkalmunk van a népakarat kifejezésére. 1456 napon keresztül – ma már tudjuk – pedig a diktatúra. Nem rózsaszínű, hanem agyba-főbe verő, szemkilövető. Magyarán vérvörös diktatúra. A kettő arányából fakad:

demokráciánk foka épp, hogy eléri a 0,002 %-ot.

Vissza is élnek ezzel a helyzettel. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ma parlamentáris diktatúrában élünk. Fel kell számolni, új rendszert kell kialakítani.

Ma minden hatalom – na, nem a szovjeteké – hanem a kormányfőé. A képviselők ugyanis miniszterelnököt választanak és nem kormányt. A minisztereket a miniszterelnök jelöli, a szakbizottságok csak meghallgatják őket. Ha valakit nem találnak alkalmasnak, de a miniszterelnök ragaszkodik hozzá, ha a kutya a kovászba ugrik, akkor is miniszter lesz belőle. Egy személyi hatalom, azaz a diktatúra lehetősége. Igaz volt, aki hülye volt hozzá és megbuktatták, de a rendszer ma „jól” működik. Ha ügyes kártyás a miniszterelnök, minden ászt magánál tart. Frakciója ezek után csak szavazógép. S ki tudja rabolni, el tudja adni az országot, s annak függetlenségét. Így - ma már – a kormány nem tud saját akaratú költségvetést sem készíteni. Az igazi irányítók, már nem is itt laknak. Lássuk hát, mit tehetünk. Gyökeresen új alapokat kell kiépíteni, és sutba dobni a mai választási rendszert.

A legnagyobb hiba, hogy a képviselőket nem lehet visszahívni. Így a következő választásig nem függenek választóiktól, csak a pártjaiktól. Tehát a pártvezetők kezében a nagyobb hatalom, nem a népében. Már amennyit meghagytak nekik a hitelező hatalmasságok. Egyszerű a megoldás: legyenek visszahívhatók a képviselők. Ha legalább ugyanannyi szavazó a visszahívása mellett dönt, mint amennyi megválasztotta, szűnjön meg a mandátuma. A honatya ebben az esetben már jobban függ a választóitól, mint pártvezérétől.

El kell ismerni, vannak olyan személyek, akik alkalmatlanok a kampányolásra, de kiváló koponyák, s szilárd erkölcsiséggel is rendelkeznek. Ne fosszuk meg őket a parlamentbe kerülés lehetőségétől. Jelenleg 176 közvetlenül válaszható képviselői hely van és 210 listás. Részükre ez utóbbiból hagyjunk meg 24-et, melyből a pártok a kapott összes szavazatuk arányában részesülnek. Így több dolgot is elérünk. Bekerülhet egy-két úgymond kampányképtelen, de odavaló képviselő (ez jó a pártoknak is), a listás helyek leszorításával pedig drasztikusan csökkentettük a párturalmat. Ezzel jót tettünk a választók érdekeinek. Olcsóbb lesz a parlament működése is. (Ez utóbbi kapcsán jegyzem meg: nem a képviselők magas száma és a fizetésük nagysága a baj - mint ahogy egyesek képzelik - hanem a felelőtlenségük.)

Mivel jelentősen lecsökken a képviselők száma és a pártvezetések hatalma, meg kell szüntetni a Parlamentbe kerülési 5%-os küszöböt is, hiszen értelmét vesztette. Ez ugyan lehetővé teszi, hogy akár egy SZDSZ, vagy a Munkáspárt is bekerüljön, de mégis több a nyereség. A bekerülők köre szélesedhet, így sokkal nehezebben alakulhat ki a nagyok váltógazdálkodása és megszűnik az egy partnerre való utaltság. Bővebb körben kereshetnek koalíciós társat, vagy társakat. Így ugyan nehezebb kormányozni, mint egyedül, de mindenféle torzulás, elvtelen külső elköteleződés is nehezebben alakulhat ki. Nagyobb a garancia az ország függetlenségnek megtartására.

Kisebb létszámmal létrehozható a Felsőház, de nem a megszokott logika szerint. A nagyvilágban oda társadalmi szervezetek delegáltjaiként, valamint születés, illetve rang alapján szoktak kerülni. Mivel a mai magyar társadalom minden területe sérült, ilyen szempontok szerinti válogatás nálunk szóba sem jöhet. Például, addig, amíg olyan Tudományos Akadémiánk van, mely nem ismeri el a hun magyar rokonságot, vagy a szakszervezeti vezetők busás fizetéseket kapnak, az egyházaknál nem történt meg a megtisztulás, milyen emberekből állna a szenátus? Inkább közigazgatási alapon, megyék és települések adhassák ki a Felsőház tagjait (megyei választási kerületek, fővárosi kerületek, megyei jogú városok egy-egy embert). Mindezt úgy, hogy az adott körzetben élő köztiszteletnek örvendő személyek – nem lehetnek párttagok – jelölhetők (például Béres József, Makovecz Imre, dr. Pap Lajos és sorolhatnánk még). Csak pártokhoz nem kötődő civil szervezetek lehetnek jelölők, sőt magánszemélyek is. Meggondolandó, hogy milyen jogokkal rendelkezzenek. Elég lenne az előterjesztések, véleményezési, visszautalási illetve/és vétójoga. Természetesen ez utóbbi azt is jelenti, hogy az alsóház nem küldheti fel a törvénytervezetet újra abban a reményben, hogy másodszorra úgyis kötelező megszavazniuk.

A mentelmi jogot korlátozni kell, köztörvényes esetekre nem vonatkozhat. A közerkölcsök terén jelentős változást eredményezne. Sajnos. S, hogy ne lehessen a szokásos évekig elhúzódó procedúra mögé bújni, különleges eljárás keretén belül egy hónap alatt bírói döntést kell hozni.

A hosszantartó betegség tartósan korlátozhatja a nép felségjogát, érdekeinek aktív képviseletét. Félévnyi képviselői munkából való kiesés esetén automatikusan megszűnne a mandátum és új választás kerülne kiírásra.

Meg kell szüntetni az országos és a helyhatósági választások egy éven belüli megrendezését. Sőt külön időpontra kell tenni a megyei (fővárosi) és a települési (fővárosban kerületi) választások idejét. Lehetőleg egyenlő távolságot kell tartani közöttük, például másfél évet. Mielőtt valaki belekötne, hogy így változó időpontok lesznek: nem a kerek időpont a lényeg, hanem a politikusok, a pártok kordában tartása. Így azok munkája rendszeres megmérettetés alá esne, mely jobban serkentene mindenkit a köz érdekében való tevékenységre.

Át kell alakítani a miniszterek felelősségét szabályozó rendelkezéseket. Ma egy miniszter, csak a miniszterelnöktől függ, a parlamenttől nem. Ez megengedhetetlen. A miniszter legyen köteles megjelenni a parlamenti bizottság előtt. Meg kell adnia minden információt, amit egy ügy eldöntése megkíván. Ha nem jelenik meg, nem ad kellő felvilágosítás és azt nem támasztja alá megfelelő dokumentumokkal a bizottság menthesse fel tisztsége alól, sőt javasolhassa, hogy közintézményben meghatározott ideig ne is dolgozhasson. A bizottság előtt nem hivatkozhat titkosságra. Amiről egy miniszterségre felkért ember tudhat, arról a választott képviselőnek még inkább joga van tudni. Az amerikai politika elferdülésének egyik oka éppen az, hogy egy hivatalnok (miniszter) megtagadhatja a tiszta választ a képviselőktől. Persze, hogy felsőbbrendűnek érzi magát és ténylegesen nagyobb is a hatalma.

E kevés, de a lényegre ható változtatás segítségével gyökeresen új helyzetet lehet teremteni, s közelebb juthatunk az ország valós érdekeinek érvényesüléséhez.