Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Fiamnak, fiaimnak, gyermekeinknek

2012-09-01

Beszélgetünk a fiammal, hogy mit fog augusztus 20-án csinálni. Pesten ilyenkor rengeteg program van. Legnagyobb megdöbbenésemre azt válaszolta a telefonba, hogy valószínűleg bemegy dolgozni.

- Ezen a gyönyörű ünnepen? – kérdeztem.

- Igen, mert ilyenkor tudok legjobban haladni a saját munkámmal, meg tudod az államalapítás nekem nem valami nagy ünnep. Nem igazán érzem a jelentőségét.

Na, ekkor kellett rádöbbennem, hogy valamit nagyon eltoltam. Azt hittem ezen nincs mit magyarázni, ezt mindenki tudja, miért jelentős nap. Lesújtott a válasz és ki is józanított. Nincs olyan ma már, hogy magától értetődő, az ész korszaka mindenre választ vár. Most azért írok, mert tudom, hogy nem egyedül én mulasztottam, hanem hozzám hasonlóan sok édesapa.

Hát nézzük meg, miért is nagy ünnep az államalapítás.

Nemzeti ünnep. A nemzet államalapításáról van szó. A mai tudomány az alapítást Szent István nevéhez és a megkoronázásának évéhez kapcsolja, azaz időszámításunk szerinti 1.000-re.

A lényeg talán az ebben, hogy az életet közös felfogás szerint elképzelő emberek a közösségük életének irányítását egy emberre testálták. Az államon belüli élet szabályainak betartatója. Kifelé egy személyben - a legmagasabb szinten – képviseli egész közösségét. Egyedi jogait a fejére helyezett korona révén a külvilág is elismeri, szentesíti. E jelképen keresztül egységes erőnek tekinti az „alá” tartozók sokaságát. Elismerik szervezeti önállóságát, jogi személyiségként tekintenek az általa megjelenített közösségre. A koronázás pontos napja nem számít, az alapító neve napjára tették e szent ünnepet. Nagy vonalakban ennyi elég is.

Ha csak ennyi lenne azonban, nem biztos, hogy annyira ünnepelni kellene. Ehhez mélyebbre kell ásni. Magához az élet lényegéhez. Sőt az Aranykorig. Akkor nem igen volt szükség a szigorúan vett elkülönülésre. A természet bőven ellátta az akkori emberiséget minden szükséges anyagi jóval. Ha valaki, vagy valamilyen élő közösség átmenetileg szükséget szenvedett a többiek kisegítették a nélkül, hogy maguk hiányt szenvedtek volna. Az özönvíz, vagy az özönvizek korszaka jelentős változást hozott az életkörülményekben. Ez az időszak óriási területeken megváltoztatta, lerontotta az életlehetőségeket. A lepusztult területeken megjelent az öldöklő küzdelem. Egymástól teljesen eltérő magatartásformák alakultak ki. Az Özönvizet követő időszakban ráadásul elindult egy felmelegedési, kiszáradási folyamat is. Megjelent a harc – és annak minden formája – a létfenntartási lehetőségekért, eszközökért.

Sajnos egyszerű a képlet: a több ember nagyobb erőt képviselhet és elveheti mások értékeit. Innentől kezdve igen nagy jelentősége volt a közös cselekvésnek, az összetartozás kinyilatkoztatásának. Az egy felfogásúak „közhírré” tették együvé tartozásukat. Mindegy, hogy ez milyen formát öltött, nagycsaládot a maga több korosztályával, vagy szélesebb rokonságával, vagy több ilyen család összefogását. Települések, városok tudatták a külvilággal, hogy önálló, együtt cselekvő közösséget alkottak. A törzsek már nagyobb területek feletti fennhatóságukat tudatták, majd még nagyobb egységek, törzsek szövetsége is létre jött. Az együttműködés kialakulásához először a hasonló gondolkodásúaknak, életfelfogásúaknak, életvitelűeknek kellett találkozniuk, majd közös felfogásukat szabályokba, szokásjogba, törvényekbe foglalniuk.

Az államalapítás ennek a folyamatnak a legmagasabb ismert foka. Emberek szövetsége életfelfogásuk szerinti lét védelme érdekében. Magas fokon lényegében ugyanaz, mint a családalapítás, ahol két ember szövetkezik az élet végig vitelére hasonló elképzeléseik alapján. Most nem a mai házasságokra gondolok, mely némelyike belülről már akkor felbomlott, amikor az anyakönyvön még meg sem száradt a tinta.

Miért fontos az államalapításunk? Mert a Kárpát-medencében élő magyarok és rokon népeik – a mai tudomány szerint – ekkor nyilatkozták ki a világ felé, hogy az élet nagy kérdéseiben egy akaratúak, és saját életfelfogásuknak megfelelően közösen fognak reagálni belső és külső ügyeikben egyaránt. Ez két dolog miatt is jelentős dolog. Megfogalmazták közös gondolataikat az éltről, hogy mit tartanak a legfontosabb értékeknek. Egyben az is tudatták a világgal, hogy ezt az értékrendet tűzzel-vassal, vagy akár az életük árán is megvédik. Olyan fontosnak tartják az élethez való viszonyuk rendjét, hogy az mindenképpen tovább akarják örökíteni gyermekeikre, unokáikra, dédunokáikra. Az élet továbbvitelének szabályai adják közös cselekvésük hátterét.

Az egymásra találásnak, a közös gondolkodásnak és a közös cselekvés elhatározásának ünnepe Államalapításunk.

Ezért a legnagyobb nemzeti ünnepünk.

P.s.:

Az ünnep jelentőségéből nem vesz le semmit, hogy a magyar államalapítás nem ekkor, nem ilyen körülmények között, és nem itt történt.

A Kazár Birodalom, mely őseink levédiai földjétől keletre helyezkedett el megsemmisítésüket tervezte. Erről eleink tudomást szereztek. A fenyegető veszély ellen csak közös erővel léphettek fel és cselekedhettek megmaradás esélyével. Így a hét (nyolc) törzs főnöke örökre szóló vér-szerződést kötött egymással. Megállapodtak a vezéri – fejedelmi – államfői tisztség betöltéséről, a hatalomgyakorlás megosztásáról és az ellenállás jogáról. Mai fogalmakat használva: államot alapítottak, sőt alkotmányoztak. Mindezt 862-ben. (Csak úgy megjegyzem, hogy ez tekinthető az első alkotmánynak, nem a Magna Carta, vagy az Aranybulla.) A különbség több mint száz év. Ekkor határozták el, hogy mint egy közösség visszatérnek az őshazába – a Kárpát-medencébe – az ott élő rokonokhoz. Nem véletlen, hogy csak két betolakodó (morvák, bolgárok) ellen kellett csatát vívniuk, az őslakosokkal nem. Mindez már az államalapítás után történt. Ekkor csak az állam felségterülete „véglegesítődött”.

Csak a külső elfogadtatás ceremóniája volt a pápa által küldött korona „fejretétele”, a koronázás, nem pedig az államalapításé. Ezt jelezte az Ottó által küldött hatalmi jelvény átadása és elfogadása is, a lándzsáé, melyről el szoktak felejtkezni. (A koronázási paláston látható.) Ezt nem szokták emlegetni, ugyanis azonnal másként kéne tanítani a történelmet. Az akkori nyugati világ két uralkodója – a Pápa és a Német-római császár – úgy küldött ajándékot az új uralkodónak, hogy egyszerre jelezzék vele hatalmi felsőbbségüket. A korona az égi hatalom, a lándzsa pedig a földi hatalom jelképe volt. Márpedig aki elfogadja valakitől e felségjeleket, elismeri azok irányító, felsőbb szerepét. Próbálták is irányítani az új királyt míg uralkodott - akár háború árán is. Rajta vesztettek. A magyar földi hatalmi jelvények közül eltűnt a lándzsa, az égi „felettesünk” pedig Szűz Mária lett. Szent István élete végére belátta, hogy a fiatal magyar állam csak akkor maradhat független, ha „karddal” védi meg magát és a lelkét sem bízza semmilyen földi helytartóra. Így vált a 862-ben alapított magyar állam az akkori Európa egyik legerősebb hatalmává.

Őseink bölcsességének köszönhetően a magyarságnak – sok vérzivatar után – ma is önálló állama van. Jóval több, mint ezer év után is. Ezt Európában nem sokan mondhatják el magukról!

Mennyi hőst, mennyi tudóst, milyen gazdag kultúrát adtunk a világnak! Van mire büszkének lenni. Ha nincs államalapítás, ezekről nem beszélhetnénk.

Ezért a legnagyobb ünnepünk az Államalapítás.