Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

DÜH

2009-08-24

Bayer Zsoltnak és Kövér Lászlónak

A mai magyar élet egészét tekintve – ha nem akar valaki részrehajló lenni – a jobbak közé tartoznak. A Magyar Hírlap online-on közölt, Önökhöz kötődő írások azonban végtelen dühöt gerjesztettek bennem. Elsőnek a Kövérrel készített riportot olvastam, majd Bayer írását. A kettő összegződése váltotta ki bennem a mély, egész lényemben szétáradó indulatot.

Kövér nyilatkozata szerint lényegében az SZDSZ egy betegség, egy rákos daganat, tovább fog burjánzani a párt eltűnése után is a társadalomban. Az áttétel szerinte gyakorlatilag már meg is történt.

Bayer Zsolt József Attilának címmel írt álláspontja szerint:

„Tizenötezer kilakoltatás.

Egy kisebb város.”

„S tizenötezren már a senki földjén.”

„Rosszabb mintha megölték volna őket.

Illetve megölték őket….

A lelküket.”

És a lélekgyilkos gazemberek mind-mind jól vannak.”

Tudjátok mit nyilatkoztatok? Tudjátok mit állítotok? Ha igaz amit állítotok – márpedig az – most szembe kell nézzetek magatokkal is! Megmutatom a továbbvitt gondolatokat, olvassátok, majd ítéltek magatok felett is.

Politikusok vagytok, mindketten FIDESZ alapítók. Más-más területen, de a nép jobb létéért dolgoztok, szóltok. Illetve csak szóltok! A nép minél jobb egészségéért küzdötök, illetve kéne küzdenetek, de csak küszködtök.

Na, menjünk csak be a kórházba Kövér „doktor” Úr! Ön megállapította: a magyar nép testében rákos daganat van. Ráadásul áttételes! Mióta is foglalkozik politikai orvoslással, mióta paciense a „magyar beteg”? Ugye régóta, s Ön minden nap találkozott is vele. Folyamatosan diagnosztizálta és kezelte is! Ez a beteg minden nap ott volt a rendelőjében. Hogy-hogy csak most állapította meg ezt a halálos betegséget, vagy már korábban is ismerte az SZDSZ-nek nevezett kóros burjánzást? A kérdésemre sajnos csak rossz választ tud adni.

Ha tudta korábban is, hogy rákról van szó, miért nem szólt a többieknek és miért nem kezdték meg azonnal a kezelést. Talán azt hitte, hogy jóindulatú? Ezt nehezen hihette, hiszen látta, hogy hogyan pusztítja a nemzet testét, hogy falja fel a mellette levő ép és egészséges sejteket, szöveteket. Miért nem akadályozta meg a daganat növekedését? Ha nem tudta, hogy ez a daganat rosszindulatú, Ön nem jó orvos, hagyjon fel a praktizálással.

Ha tudta, akkor azt is tudnia kellett, hogy a ráktól csak drasztikus kezeléssel lehet megszabadulni. Láthatta, az ajánlott, a felírt gyógyszerek nem vezettek gyógyuláshoz. Tudnia kellett volna, ráolvasástól a daganat nem szűnik meg. Azt is tudnia kellett volna, hogyha más lehetőség nem maradt, a daganatot el kell távolítani, ki kell vágni. Drasztikus, fájdalmas, de végső esetben már csak ez megoldás. Tudja, a demokratikusnak tekinthető gyógyszeres kezelés időnként nem vezet eredményre.

A sejtek, a szövetek maguktól nem ismerik fel a támadó, burjánzó ellenséget, ha az belülről támad. Azt hiszi testvér, hiszen annak mutatja magát. Önöknek, - mondjuk így - a fehérvérsejteknek a feladata a szervezet egészének a megvédése. Az álruhába bújt belső ellenséget Önöknek kell felismerni, felfalni, elpusztítani, megsemmisíteni. De, ha az orvosi szerep jobban tetszik, akkor elővenni a fegyvert - a szikét - és erőszakkal kivágni az egész testet veszélyeztető belső ellenséget. Ez nem demokratikus? Nem hát! Elég volt-e a demokrácia Néró megfékezéséhez? Elég volt-e Mussolini, Hitler, vagy Sztálin megdöntéséhez?

Nem volt elég és nem is lesz elég sohasem. De Ön, Önök is a szervezeten belüli demokráciát hirdetik, hiszen mindenkitől ezt hallották, ez a”A” jó megoldás. S lám-lám: a jó nem jó, a daganat addig nőtt, míg szét nem repedt a burka. Szétszóródtak a rákos sejtek az egész testben. Doktor Úr, ugye tisztában van azzal, hogy ez mit jelent? A beteg menthetetlen, bele fog pusztulni! Az önök tétlensége miatt és nem véletlen használtam kis betűt. S, hogy ez a stádium már életeket veszélyeztet, ezt Bayer Zsolt cikke írja meg. Önnek is.

Tizenötezer kilakoltatás, egy kisebb város. Mintha megölték volna Őket. Hány embernek kell még földönfutóvá válnia, hogy azt mondják, ebből elég! Ha egy Mezőkövesd, vagy Füzesabony földönfutóvá válik, nem számít? Meddig tart ki a demokratikus tehetetlenkedés? Mikor lázadnának fel, százezer főnél, vagy Debrecennyi kiköltöztetett kéll hozzá?

Vagy Budapestnyi?

Vagy Magyarországnyi?

Meddig bújnának a demokrácia álarca mögé? Pusztuljon az ország, váljon nincstelenné az egész magyarság, nem érdekes, csak a demokrácia fennmaradjon? Válaszoljanak, mi a fontosabb: a magyar nép, vagy bármi más? Ez itt a kérdés!

Ugyanis mire eljön a demokratikus választás ideje, nem lesz miről dönteni, illetve kétharmados többséggel dönthetnek majd arról, hogy mi legyen a Kossuth téren. A közlekedési rend. Másba már nem nagyon lesz beleszólásuk.

Doktor úr. Az álláspontom az, csak az menjen sebésznek, aki felmeri vágni a fekélyt, és ki meri vágni a daganatot (mielőtt az áttételessé válik). A gyógyításnál ugyanis egy dolog számít: a beteg maradjon életben (és persze gyógyuljon meg).

Fel kell tennem még egy praktikus kérdést: a demokratikus választáson melyik szavazó körben szavazhatnak majd a hajléktalanok? Milyen címen értesítik majd őket, vagy vonuljanak a Duna jegére?

Á az sem jó, tavasszal már nincs jég a Dunán.