Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Az Alkotmányozásról II.

2011-01-25

Magyarország

És akkor ugorjunk fejest a téma lényegébe. Tehát az Alkotmánynak úgy kell kezdődnie: Magyarország a Szent Korona országa. Ezzel kimondjuk a jogfolytonosságot az ország utolsó független napjához, 1944. március 18.-ához. Államiságunk szempontjából ez a nap azt jelenti, hogy újra a Magyar Királyság státusába léptünk. Az országot kormányzó irányítja és a kétkamarás Parlament hozza meg a hatályos törvényeket.

Mondhatják erre, hogy nincs is két kamara, nincs kormányzó, de miniszterelnök van. Na, itt kell majd az érdemi munkát elkezdeni a belső berendezkedést illetően. Azonnal fel kell tenni a legsürgősebb kérdéseket.

Királyság, vagy köztársaság? Ósdi és idejét múltak-e a királyságok?

Nevezhetjük-e Nagy-Britanniát népellenesnek, antidemokratikusnak? Európa egyik vezető gazdasági, pénzügyi hatalmában élőket a fejlődésükben hátráltatják-e a koronás fők (habár épp itt jó ideje csak egy van, Erzsébet királyné). Akadálya-e a demokratikus elveknek és gyakorlatnak a felsőház, a Lordok Háza? Azt hiszem egyértelműen kijelenthetjük: nem. Sőt, jó példaként szokták felhozni a britek országát.

Meg kell vizsgáljuk más királyságok életét is. Norvégia, Svédország, Dánia, Hollandia, Spanyolország. Mindegyik királyság és mégis demokratikus országok. Gazdasági életük messze eredményesebb, mint a mi köztársaságunk, melyért kivont karddal küzdött Gyurcsány. (Persze csak a szájával.) Ha csak az utolsónak említett Spanyolországot nézem még érdekesebb a helyzet. A Franco diktatúra végén válaszhatott az ország: köztársaság, vagy királyság. Ez utóbbit választották és az ország jelentős fejlődésnek indult. Károly király mérce lett a spanyolok szemében. Tartása, erkölcsi tartása van a népnek. És mellékesen: sokkal jobban élnek, mint mi.

Egyértelműen kimondhatjuk: a királyság nem elvetendő államforma, nyugodtan visszatérhetünk hozzá.

A két kamarás parlamentek sem akadályozzák egy-egy ország előrejutását. Igaz, így nincs is szükség egy túl-hatalommal felruházott Alkotmánybíróságra. Még egy demokrácia sem bukott bele, hogy volt felsőháza. Visszaállítható, hiszen a demokratikus berendezést mélyítené el. A különböző társadalmi szervezetek jutnának törvénykezést ellenőrző pozícióhoz. Ránk férne, mert akadálya lehet egy túlzott hatalomkoncentrációnak. Ez csak javítana a mai állapoton. Ha megnézzük a demokratikusnak mondott 20 évi törvénykezést, siralmas képet kapunk. A pártok érdekei szerint törvénykező képviselők csak úgy ontották magukból a rosszabbnál rosszabb törvényeket. A senkitől, csak önmagától függő Alkotmánybíróság ezt nem akadályozta meg. Így kerültünk Európa szegényházába és így lehetett kilövetni az emberek szenét. A Felsőház tagjai azonban társadalmi szervezetek küldöttei, akik felelősek küldőik irányába.

A fentiek alapján helyes visszatérni a korábbi parlamenti rendhez.

Mit jelent még az 1944. március 18.-ához való visszatérés. Nekünk csak jót és ezért kerülnénk össztűz alá!

Ez azt jelentené kifelé, hogy Magyarország háborúban áll. Azt, hogy jogilag a Szövetségi Hatalmakkal (USA, Nagy-Britannia,Franciaország) szemben hadban állunk.

Magyarország határai a fenti térkép szerintiek. Léva, Losonc Kassa, Ungvár, Munkács, Máramarossziget, Gyergyószentmiklós, Sepsziszentgyörgy újra az ország része. Délen a Dráva a határ. Mivel időben későbbre esik nem létezik számunkra a II Világháborút lezáró Párizsi Béke.

Ha kimondtuk, hogy Magyarország a Szent Korona országa, az ezt is jelenti. Azonnal ki kell jelenteni, hogy fegyverszünet javaslunk és béketárgyalásokat kezdeményezünk. Tudni kell azonban azt is, hogy azonnal egyedül maradnánk és mindenki nekünk esne.

Fel kell tennünk magunkban a kérdést: túlélnénk-e az össztüzet, és ha igen hogyan? Ugyanis meddig tudna megvédeni bennünket a 2010-ben hivatalosan állományban lévő 18 itthon állomásozó katona. (Na jó, év végéig várhatóan lesz még kétezer tartalékos.)

Mondjuk csak annyit tennének a szomszédaink, hogy határzárat rendelnek el, hiszen háborúban állunk velük, illetve területeik egy részét magunkénak tartjuk. Egy darab fegyverhez sem nyúlnának, de egy deka áru se ki, se be. Egyikük sem lemondana le egy négyzetcentiméter földterületről sem. Mennyi ideig tudnánk megélni, fenntartani magunkat és milyen szinvonalon? Felkészültünk mi ennek elhárítására, mikor egy nyamvadt média törvény miatt is nekiestek Orbánéknak. Teszem azt, hogy az ukránok elzárják a gázcsapot. Meddig tudnánk fűteni, meddig tudnánk üzemeltetni gyárainkat? És sorolhatnám az azonnal megoldandó kérdéseket.

Más szinten is gond lenne. A feszültségek miatt könnyen összeomolna az Európai Unió. Tudjuk, hogy nem lenne kár érte, de ki gondolja azt, hogy ezt csak úgy hagynák? Mégha nem is fognának fegyvert - de szó szerint - pár hónap alatt kiéheztetnék az országot. Egyébként ennél kevesebbért is csináltak már a világban vérfürdőt.

Tételezzük fel, hogy mégis kimondjuk, visszatértünk a 44-es állapotokhoz. Mivel csillapítanánk le a világot? A szlovákoknak mit ajánlanánk a déli területekért cserébe, hogy ne támadjanak ránk? Az ukránok miért adnák vissza Kárpát-alját? A románok fél Erdélyt? A szerbek – akiket még a NATO hadereje sem rettentett meg – miért mondanának le Szabadkáról és Újvidékről? A horvátok sem adnák a Dráva-szöget. Valamit csak ajánlani kellene nekiik.

Nem biztos, hogy megelégednének annyival, a Magyar Királyság részei lehetnek. Vagy előre vetítenénk, hogy az övéké lehet minden, amit a múlt század két békeszerződése nekik adott? Ez nem megoldás, hiszen így igazságosnak minősülne a Trinoni békediktátum (melyben kitérnek annak felülvizsgálhatóságára is).

Ebbe azonban már nyugodtan belekapaszkodhatnánk. Kimondhatjuk annak semmisségét. Több okból is. A kedvezményezettek nem tartották be a békeszerződés rájuk vonatkozó részeit (például autonómia adása). Felülviizsgáltathatjuk azt is, hogy milyen alapon vették el a Magyar Királyság kétharmadát, pedig nem is mi kezdtük a háborút, hanem az osztrákok. És sorolhatnám még.

Olyan alapon is megtámadhatjuk – egyedül mi -, hogy az akkori békeszerződő államok egy része nem létezik. (Azért csak mi, mert a régi Alkotmány hatályba helyezésével egyedül mi kerülhetünk államjogilag 1944-be.) Kifejezetten azok, amelyek a mai Magyarországot vették körbe: Csehszlovákia, Szovjetúnió, Jugoszlávia. Márpedig nem létező országoknak nincs földje, vagyona. Ez minden államjogi felülvizsgálatot megnyit számunkra. Pláne, ha belegondolunk abba, hogy a közelmúltban is változtak a határok, sőt új államok jöttek létre: Montenegro, Koszovo, Macedonia. A nehézségek ellenére sem szabad kishitűeknek lennünk, eltökéltnek lenni azonban kötelező!