Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

Az Alkotmányozásról I.

2011-01-09

Régóta foglalkoztat a kérdés engem is ugyan úgy, mint másokat. Nem is akartam írni róla, hiszen van sok, nálam szakavatottabb ember e területen. Mégis meg kell tennem, mert a lényeg elveszett a sok – egyébként fontos – részletben. Rengeteg előadást hallgattam meg, szenzációsan mély ismeretekkel rendelkező emberektől. Örömmel szívtam magamba tudásukat, végül még is elkeseredtem. A viták össze-vissza csaponganak. Ideje a lényeggel szembesíteni mindenkit és erre összpontosítani. Az igazi választó vonalat kell végre már kimondani! Úgy is itt dől el minden!

Mi hát ez?

Egy mondat. Ahogy kezdődnie kell az új Alkotmánynak.

Magyarország a Szent Korona országa.

Ez mindennek az alfája és omegája. Itt dől el minden, a többi csak következmény. Nem az a lényeg, hogy lesz-e királya Magyarországnak, vagy sem. Nem az, hogy akkor kit koronáznának meg, vagy kit nem. Köztársaság leszünk-e, vagy királyság ez már csak következmény, eldöntendő kérdés. Szinte azt mondhatnám másodlagos kérdés.

Mit is jelent az, hogy a Szent Korona országa?

Először is a jogfolytonosságot és ehhez képest minden más sokadrangú kérdés. Azt: a mai Magyarország a magyar nemzet ezeréves történelmének szerves folytatója. Azt, hogy jöhet tatár, török, osztrák, orosz, e nép önmaga ura. Jogrendje saját sorsa fejlődésének eredménye. A fenti megállapítás kimondása egyben azt is jelenti: 1949. március 19-e – német megszállás – után történtek külső erőszak, nyomás, elnyomás hatására történtek, azaz függetlenek a magyar jogtól. Elnyomás alatt születtek és mindegy, milyen elnyomás alatt jöttek létre. Az ország önrendelkezése ez idő alatt nem létezett, vagy csak töredékes formában. Márpedig ez utóbbi is ellehetetlenítette a független döntés lehetőségét.

Mielőtt egyesek berezelnének, le kell szögezni: az ha Magyarország kimondja, hogy a Szent korona országa, nem azt jelenti, hogy a köznapokban visszarepültünk 44 március 18-ra, hanem azt, hogy új jogrendünk kialakítását az akkor érvényben lévő törvényekből levezetve kell megtenni.

De ez éveket fog igénybe venni, addig mi szerint fogunk élni? Ez lehetetlen! – mondják az ellenlábasok. Egyáltalán nem. Az új megalkotásáig a mai törvények megmaradnak ideiglenes jelleggel. Az I. Világháború után is évekig tartott az alkotmányozás, mégis csodálatos fejlődésnek indult a megcsonkított ország.

Miért kell az 1944. március 19-től az új alkotmány elfogadásáig terjedő időszakot a - jogfolytonosság szempontjából - egységesen semmisnek tekinteni? Mert azóta nem volt önrendelkezésünk. 19-én Hitler hadserege megszállta Magyarországot. Ekkor megszűntünk független állam lenni. A megszállást a bevonuló szovjet csapatok folytatták 1991. junius19-ig. Több, mint 37 évig idegen haderő jelenléte szabta meg, korlátozta jogainkat.

Na, de a rendszerváltás után már függetlenek voltunk – mondják az másik oldalról. Az érvelés hamis. Elég csak abból kiindulni, hogy a szovjet haderő itt tartózkodása alatt lettünk tagja az ENSZ-nek, mint független állam. Pedig nem voltunk függetlenek a döntések Moszkvában születtek. Végrehajtásukat az „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet hadsereg biztosította. Ezt maga 1956 is ékesen bizonyítja.

Hogy tekinthetnék függetlennek az az 1990-ben kormányra lépő Antal Józsefet és kormányát, mely alatt ugyanúgy itt voltak a szovjet csapatok. Sehogy. Ezt bizonyítja is a rózsadombi paktum. A jövőt meghatározó megállapodás, mely idegen befolyás alatt és idegenek jelenlétében köttetik nem szabad döntés. Márpedig a döntés egyik lényeges kikötése: a szovjetek által hatalomba ültetett szocialistáknak a haja szála sem görbülhet. Itt rögzítették a függőség továbbélését.

Amíg a hatalomból ki nem ebrudalják ezeket az embereket és fel nem számolják ma is jól működő hálózatukat, Magyarország nem független. Ékes példa tevékenységükre az idegen erők szolgálatára az elmúlt nyolc év. Egy különbség volt csak: most már két külső hatalmat szolgáltak, nem egyet. A paktum aláírásánál az orosz nagykövet mellett ott volt az amerikai is.

A mostani helyzet ad először lehetőséget az önrendelkezésre. A kétharmados többségű kormányzás világszerte példa nélküli támogatottságot jelent. A Jobbik Parlamentbe kerülése középpártként, mely még nagyobb arányú elfordulást jelent a kollaboráns idegen érdekeket szolgáló erőktől. Azok társadalmi ellehetetlenülését mutatja az SZDSZ kiesése a törvényhozásból és az MSZP középpárttá zsugorodása is.

Most lehetünk először újra függetlenek.

Az alkotmányozás súlya ilyen mértékű történelmi felelősség. Ki kell állni a jogfolytonosság kimondása mellett. Ki kell harcolni! Ez késhegyig menő küzdelem lesz. Egy soha vissza nem térő alkalom előtt állunk. A magyarság sorsának irányát döntik el a parlamenti pártok. Minden képviselőnek tudnia kell, generációk sorsa van a kezében. Most derül ki: ki érett népe sorsának irányítására.