Add a Startlaphoz! Add a startlaphoz!
Magyar megmaradás

A harmadik lépés

2009-06-17

A harmadik lépés

Ugye megmondtam! Megfordult a magyarok csillaga!

Túl vagyunk az Európa Parlament választásán, de nem is akárhogy. Gyorsvonati sebességre kapcsolt a változás. Döbbenetes és örömteli volt az eredményeket hallani, nem is tudva rangsorolni, melyiknek van nagyobb jelentősége. Az MSZP leszereplésének, az SZDSZ kiesésének, a Jobbik egyből középpárttá válásának, vagy a Fidesz abszolút többségének. A helyes az, ha elsőnek az összképet vizsgáljuk. Az pedig azt mutatja, hogy földindulás történt. Még a rendszerváltáskor sem történt ekkora fordulat. Akkor ugyanis csak a szocialisták estek vissza (átmenetileg), a szabad demokraták azonban nem sokkal maradtak el a rendszerváltó, és magyar érdekeket képviselőnek tudott, gondolt MDF-től. Ennek azért van jelentősége, mert változást csak ez utóbbi jelenthetett. Hogy az SZDSZ már a kezdetek kezdetén sem volt rendszerváltó az mindjárt kiderül. Kevesen tudták, hogy megalapítói magas rangú pártfunkcionáriusok gyermekei voltak, s mint ismeretes, az alma nem esik messze a fájától. Akkori vitáik a szocialistákkal nem volt más, mint családi veszekedés, korosztályi ellentét. A fiatalok át akarták már venni a hatalmat. Az MDF próbálkozásai erőtlenek mutatkoztak, de félő volt, hogy mégiscsak átalakítják az országot. Ezért 94-ben inkább összeborultak apák és fiak mondván, mégiscsak jobb a családban tartani a hatalmat. Így aztán a felszín fölötti ellenségeskedést és a felszín alatti együttműködést felváltotta a közös kormányzás. A szülők oda engedték a gyerekeket is a húsos fazékhoz. Ezzel vissza is állt a régi hatalom struktúrája annyi módosulással, hogy a folytatás is biztosításra került. Ekkor kezdődött el a rendszerváltás eredményeinek felszámolása. Ezt oly tökélyre vitték, hogy mára nem is maradt pozícióban, aki a magyar érdekeket képviseli. (Van ugyan olyan személy, aki szerint volt rendszerváltás, mondván ma kapitalizmus van, de a magyar nép nem ezt értette rendszerváltáson.)

S miért beszélek földindulásról? Mert új párt került a palettára olyan, mely nem áll idegen befolyás alatt. A Jobbik tényleg független erő. Ma az egyetlen független erő, mely „csak” értünk akar dolgozni.

És a többi?

Az MSZP, mint az MSZMP utódja soha sem szakadt el teljesen a moszkvai köldökzsinórtól. Több mint ötven évet töltöttek szolga státuszban, megszokták. El sem tudják képzelni, hogy mi a függetlenség. A rendszerváltás után lazult a kötelék, hát kerestek és találtak egy másik talpat, vagy segget - csak most nyugat felé – amit nyalni lehetett. Tudták, az engedelmes szolgát mindenhol keresik, jobb, mint az öntudatos partner, vagy ellenfél. Persze közben megerősödött Oroszország, s Gyurcsánynak szüksége is volt hatalma fenntartásához mindkét oldal támogatására. A nagy hintás, mikor már biztonságban érezte hatalmukat elpofátlanodott. Visszaszájalt a németeknek, az amerikaiaknak, de még az oroszoknak is. Megpróbálta ez a paprikajancsi egymás ellen kijátszani őket. Azt hitte a szolga gazdái fejére nőhet. Hát nem! Úgy megbuktatták, hogy csak úgy szántotta az orrával a földet. Bajnai okosabb: mit kívánnak az Urak?... és már csinálja is. Földig hajol a pénztőkés rabtartói előtt. De ettől azért flusztrált is, így minden kisebbrendűségi sérelmét rajtunk bosszulja meg. Szenvtelen arccal, hidegen.

Az SZDSZ? Már megalakulásakor sem volt független, pláne nem szabad. A liberális világszemlélet urai adtak nekik hatalmat. Mivel tudták, hogy a legnagyobb hatalom, a pénz világa áll mögöttük, e pökhendi, renyhe, élősködő, de végtelenül arrogáns, mindent, ami magyar lefitymáló horda lerabolta és lezüllesztette az országot. Majd elszegényedett országunkat tálcán kínálták fel uraiknak, „nagybácsijaiknak”. Vásároljátok fel, most már bagóért a tietek! A válság azonban megroppantotta a liberalizmust, világszerte leáldozóban van. A válságra hivatkozva még teletömették bankjaik pénztárcáját, de hatalmuk már megingott.

Na és az MDF, a rendszerváltó párt? Elég volt az elkurvulásra egy kis emberi gyengeség. Egy kis baráti beszélgetés egy amerikai szenátorral a lányunk miatt, egy kis szívesség kérés a szipogató fiunk miatt. Ma már nem is magyar nem is demokrata, nem is fórum. Maradt a talpnyalás. Biztos üzlet, kirúgatjuk az alapítókat, helyette bevesszük a liberális elvű bankárt, s máris bokros szavazótáborunk támad. Az alapító okirat sutba, majd mutatja az új irányt a Világbankos Igazgató Úr!

S maradt a Fidesz. Hát ők is vesztettek fiatalos eltökéltségükből? Hiszen tönkre verték a többieket! Mit mond a régi jó magyar közmondás: ha ló nincs, szamár is kincs. Ne nevessen senki. A szamár nagyon hasznos, kitartó. Gondoljunk csak bele, szamárháton, vagy gyalog juthatunk messzebbre? Tudjuk, hogy a táltos paripa szebb és csillagösvényen nyargal. Megérti gazdája szavát, beszél is vele. 2000-ig úgy tűnt minden így is van. Viktor, nem kellett volna kiutazni közel egy hétre Amerikába. Azóta megtört a szárnyalás és kitartó poroszkálás lett belőle. Ott tudnak valamit, ami életveszélyes! Azért valami mégis maradt az eredetiből benne, hisz feltörölte a padlót az előbbiekkel.

És most térjünk a lényegre. A Jobbik, az új, a kitaszított, a sarokba szorított, a letagadott, a kirekesztett, hogy érhetett el ilyen szintén világra szóló eredményt? A kiközösített, a lefasisztázott most indult párt 100 milliók nélkül, hogy szerezhetett 14,8, azaz közel 15%-ot? Ennyi náci lenne nálunk?

Nem. Ennyien gondolták úgy, hogy a rendszerváltás után létrejött politikai elit nem tesz értük semmit, sőt ellenük dolgozik. Nem képviselik az ő és a magyarság érdekeit a nagyvilágban, Európában. Vagy rosszul képviselik, s másokat kell odaküldeni olyanokat, akik eddig még sohasem hagyták őket cserben. Ők, a reménységünk. Kemények, egyenesek, cselekvőképesek. Hazafiak. Ellenszélben is. Akkor is azok voltak már, amikor még „nem érte meg”. Csak úgy belülről. Magyarságukból, hazaszeretetükből. Azért mert nem csak magukért harcolnak, hanem mindannyiunk jövőjéért. Cselekedtek, hogy egy dolgos gazdálkodó keze munkájának gyümölcsét ne lophassák el ingyenélők, hogy az egyszerű magyar ember ne maradjon védelem nélkül akkor se, ha az állam cserbenhagyja. Példát adtak és cselekvővé tettek másokat is. Végre. Végre, az a 15%-nyi szavazó elgondolkodott sanyarú sorsán és cselekedett. Nem maradt otthon, elment szavazni, változtatni saját sorsán. Megértette, hogy a változáshoz őrá is szükség van. Felébredt évszázados álmából és új irányt adott a magyar jövőnek. Ez hiányzott eddig. Az eredmény új erőt ad mindannyiunknak. Érdemes küzdeni, még ha időnként nem is láthatjuk a változást azonnal úgy, mint most. Ez a kis tett is – elmentünk a meggyőződésünkért szavazni – elég volt ahhoz, hogy a Jobbik – milyen jó névválasztás – egy nap alatt kikerüljön a vesztegzárból és középpárttá váljon. Majdnem akkorává, mint az MSZP!

S ha már itt vagyunk, beszéljünk róluk. A kormányzó párt, mely vette magának a bátorságot és szembe menetel népével. Ez a hatalommániás banda azt hiszi, elég egy nagytestvér seggét kinyalni, már mindent megtehet. Ha megbízóik azt kívánják, elveszik utolsó fillérjeinket is. Közben azt mondják, csak a javunkat akarják. Mi is ettől félünk. Attól, hogy el is viszik. Bajnai már a lakásunkból is kiforgatna, ha nem győzzük fizetni az újabb adót. Költözzünk kisebbe, hogy az általuk felvett hitelt fizetni lehessen. Utána az utcára? Na, ezekből lett elege sok embernek, még a hívő szocialistáknak egy részének is. Elmentek protestálva szavazni. Végre meglátták: nem értük kormányoznak, az csak duma. Inkább a Jobbikra szavaztak, minthogy elvegyék sokak egyetlen vagyonát, a házát, vagy lakását. Úgy látszik ez kellett az ébredéshez, a kijózanodáshoz. Az a réteg is kezd megvilágosodni, akikről nem is feltételezték, hogy képes rá. A hatalomhoz szokott szocik azonban nem tudnak megváltozni. Kikiáltották magukat messiásnak. Ha akarjátok, ha nem beviszünk benneteket a paradicsomba, de előtte elvesszük a pénzeteket. Ha már csak mi fogjuk támogatni magunkat, akkor is!

Tudom, hogy amíg kormányon vannak iszonyatos károkat fognak okozni, mégis azt mondom, legyen. A még megmaradt támogatóikat csak ők tudják eltántorítani maguktól. Örülök, hogy mára tevőleges szavazójuk már csak 17% van. Szinte elképzelhetetlen változás! Hiába, a harácsolás nem mehet vég nélkül. A teljes kijózanodás meglesz a második felévben, amikor sok szavazójuk már nem jön ki a fizetéséből, vagy a nyugdíjából. Akkor lesz majd igazi fordulat. Akkor kell majd megnézni milyen választási eredmény jön ki! A mostani ahhoz képest kutya füle!

Tudja ezt már jó pár közülük, és a választás után elindult az erjedés. Most még fogcsikorgatva mondják, hogy azért is mi kormányzunk, de nem kell hozzá sok idő és szétesik az MSZP. Az első repedések már megjelentek (Szili Katalin, Barát Etele). Nagyon várom, mert tudom, soha többet nem állnak talpra. A történelem szemétdombjára kerülnek. Sokan közülük persze börtönbe is.

Az SZDSZ, melynél nagyobb rákfenét nehéz is elképzelni, már el is tűnt a süllyesztőben. Míly gyönyörű volt látni az elképedt pofákat amint döbbenettel az arcukon elkotródtak. Mint mondtam a nagyvilágban is megbukott a liberalizmus, most – hála az égnek - itt is. Annyi magyar ellenességre, mint amit tettek, még a szocialisták sem voltak képesek, de ezek a sehonnai bitang emberek még azokat is csak úgy ugráltatták! A piszlicsáré pár százalékukkal uralták az egész országot. Nálunk minden hatalom nem a szovjeteké volt, hanem e törpe párt néhány meghatározó tagjáé. A nyakamat rá merném tenni, hogy nem voltak többen tíznél. A hatalom teljes tudatában elkezdték felszámolni az államot. Szétverték az egészségügyet, a családok helyett az egyneműek házasságát támogatták, az oktatást pedig lenullázták. Ideológiai alapjuk: egyéni érvényesülés, és az idegen szép. Mindenben pont azt erőltették ránk, ami ellentétes belsőnkkel és életfelfogásunkkal. A két százalékos eredményük mutatja, hogy volt támogatóik is átláttak a szitán. A választók - mint rákos szövetet – kivágták őket a politikai életből.

Azt tudni kell, hogy a nemzetközi tőke még így is a két nagy vesztesben bízik. Jó nekik a középpárttá vált MSZP és az alig látható SZDSZ, hiszen az országgyűlésben többségi szavazattal rendelkeznek, és végrehajtják az ország kifosztásának programját. Óvatosságból azonban szervezik az új liberális pártokat. Az MDF-be becsempészték Bokrost, a fészekrakó kakukkot. Ő fogja Ibolyát kilökni. Ott van egy új alakulat az LMP. Tudják, az SZDSZ személyei elhasználódtak, helyettük más pofákat kellett találni, új szirénhangokat. Van idő, hiszen a Fidesz irányba állt, nem megy ki az utcára. Akkor pedig van majdnem egy év.

Az előző országos választást nagy fölénnyel nyerte az MSZP és az SZDSZ. Kényelmes többségük van a Parlamentben. A mostani szavazáson 20%-ot sem értek el együtt. A Fidesz képviselő mandátumra fordítva kétharmados többségben lenne, a Jobbiknak pedig közel annyi képviselője lenne, mint az MSZP-nek. Az SZDSZ nem kerülne be, az MDF pedig semmibe sem tudna beleszólni. Oly mértékű átrendeződés, mely végre cselekvő képessé tenné a jobb oldalt.

És mi várható ezek után gyakorlatilag? A felszínen kemény megszorító, húsba vágó intézkedések harcos melldöngetéssel a két kormányerőtől. A mélyben a szociknál erjedés, majd két-három erőre való szétesés. A megszorítások egyre több mszp-s képviselő előtt felvetítik a rémképet: ha így folytatódik minden soha többé nem lesz belőlük képviselő. Egyre többnek jut majd eszébe: baloldali értéket kéne képviselni. Fel fogják oszlatni a Parlamentet. Az SZDSZ küldetéses párt, azt fogja csinálni, mint eddig, de bele sem fog tudni szólni abba, hogy megmarad-e, vagy feloszlatja magát az Országgyűlés. Ekkor végleg eltűnnek. A Jobbik további megerősödése várható, a széteső MSZP csoportokból talán egy kerül be az új Országgyűlésbe, kis pártként.

Addig azonban egyre élesebb harc lesz. Az eddigi aljas módszerek úri emberi magatartásnak fognak tűnni. A legrosszabbra is kell felkészülni! A háttérből irányító világhatalom ugyanis tudja, a világ jövője is itt fog eldőlni, tehát minden megengedett.

Az idő azonban más irányba fordult, akár mit is tesznek.